Keresés a weboldalon

Öt érv a főnöknek, hogy kell egy blog

Öt érv a főnöknek, hogy kell egy blog

2018.09.13

A múzeumok számtalan lehetőséget vesznek igénybe, hogy kapcsolatba lépjenek közönségükkel. A blog azonban ennél jóval többet kínál, egy virtuális, mégis elkötelezett közösséget hoz létre a múzeum körül. Blogbejegyzés a blogról.

A zalaegerszegi múzeumból látogatott el a héten hozzánk egy kedves kolléga, hogy előkészítsen egy programot. Gimnáziumi osztályokkal látogatnak el többek közt Sárvárra, illetve Körmendre és a zalaszentgróti kastélyba.

Jó volt hallani, hogy szereti olvasni a blogunkat. Most pár hétig nem volt, mondta, bepótolja a nyarat. Talán nem keseredik el, hogy a nyáron nem sok új írással jelentkeztünk. Írtunk a jégkrémről és persze ennek kapcsán a múzeumról. Szóltunk arról, hogyan lehet egy témát, többször is körbejárni, például ilyen nálunk a nyári hosszabbított nyitvatartás. A nyár elején pedig megismerhették olvasóink, milyen íróként dolgozni a sárvári múzeum falai között.

Most itt van az ősz. Ha a tavaszból indulunk ki, észre se veszük, hogy elmúlik. Két lehetőség van. Vagy a nyár hosszabbítja meg magát vagy a tél jelentkezik hamarabb. Reméljük, mégsem így lesz és szép színes hónapok elé nézünk, mielőtt még a havas képek ideje nem köszönt be, hogy aztán a tavaszt várva észre sem vesszük, újra itt a nyár. Megint jégkrém, napi 12 órás nyitvatartás, és programok, programhegyek.

Mielőtt őszi blogsorozatunkat elkezdjük, egy klasszikus kérdésre keresem a választ. Vajon miért szükséges, hogy a múzeumok blogoljanak? Nem azt kérdezem, kell-e egyáltalán blogbejegyzésekkel jelentkezni, hanem inkább érveket szedek össze, melyek segítségével meggyőzhetjük a főnökünket, indítsuk már végre el saját blogoldalunkat. Természetesen más kulturális területen szolgálatot teljesítők is, remélem, segítséget kapnak. És a főnök beindul.

1. A blog egyedivé teszi az intézményt

A sárvári Nádasdy-vár bástyája és tornya

A múzeumot számos tényező teszi különlegessé. A gyűjteményei, a benne őrzött tárgyak összetétele és története, az épülete, a környezete. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a munkatársak is hozzátartoznak ahhoz, miként jelenik meg intézményünk a közönség előtt, miképp gondolkodnak rólunk, mik a benyomásaik. Közönség alatt egy tág kört értek, beleszámítva a helyi polgárt, a turistát, a turizmusban érdekeltek vállalkozásokat, a hozzánk forduló múzeumi és más tudományos szakembereket, művészeket, programszervezőket, újságírókat, politikusokat és még sorolhatnánk.

A blog alkalmas eszköz arra, hogy bemutassuk mindazt, ami különlegessé tesz minket. Első lépésben gondolkodjunk el azon, vajon mitől érdekes az a hely, ahol a múzeum található. Kezdjünk el írni egy listát és már van egy csomó ötlet, amiről lehet írni. Egy hangulat, egy érzés, vagy akár egy érdekes tény. Ne féljünk attól, hogy mindezekről szóljunk. Mi magunk is szeretjük, ha valamiről egy kicsit másképp beszélnek, mint megszoktunk. Ettől válunk egyedivé.

A sárvári múzeum. Érdekes hely? Természetesen. Egy csodálatos parkkal övezett várban található. Történelmi környezet, melyről romantikus hangulatunkban azt is mondhatjuk, hogy árad belőle a kastélyhangulat. Ne vegyük természetesnek, hogy ezt mindenki tudja. Lehet így is, de ha egy blogban könnyed, nem szikár tényeket soroló írásban kifejtjük, hogy erről mit gondolunk, mások felfigyelnek erre. Igen, mert sok olyan múzeum van, ami várban működik, hangulata van, de ezt azok tudják a legjobban, akik ott élnek, ott dolgoznak. Nem az utazási magazinok, portálok. A véleményoldalak fontosságáról azonban nem feledkezhetünk meg.

Múzeummal kapcsolatos blogot lehet írni másról is, ami szintén egyedivé tesz. Általános kérdések szintén érdeklik olvasóinkat. Mit gondolunk mi a múzeumról? Mi mindennel kapcsolatban eszünkbe jut a hely, ahol dolgozunk. Bevásárlás közben például a múzeum és a személyes kapcsolatok kérdése. De sok minden más is.

Nem a blog az egyedi, hanem segítségével tudjuk egyedivé tenni a múzeumot közönségünk és közösségünk számára. Olyan ez, mint egy őszi ruha, egy szép női blúz. Nem egy darab készült belőle, a viselőjétől függ, vajon milyen hatást kelt. A blogunkkal lehetőséget teremtünk arra, hogy megmutassuk, milyenek is vagyunk mi. A blog egy eszköz, mint a ruha, amit arra használhatunk, hogy megjelenjünk.

Blog sokféle van. Foglalkoznak az élet számtalan területével, egészségügyi tanácsot adnak, házátalakítással kapcsolatban közölnek információkat, utazási tippeket olvashatunk, könyvajánlókat, politikai kérdésekről írnak és még sorolhatnánk. Mindenki megtalálhatja a maga érdeklődésének valót.

És sokan épp a kultúráról, a múzeumról írnak és olvasnak szívesen. Okuk számtalan, de leginkább azért, mert szeretik. Mi is szeretjük és szívesen beszélünk róla, így 

a bloggal megtaláljuk egymást és ezzel a saját múzeumunkat visszük közelebb mindazokhoz, akik kíváncsiak ránk.

2. A blog közvetlen és személyes

Részlet a sárvári múzeum szalonsori kiállításából

Valljuk be, néha mi is elalszunk egy-egy hosszabb írás mellett, bólogatunk egyet, mielőtt tovább haladunk. Főleg akkor, ha a szerző mindent meg is tesz ezért. A szakcikkek, szakkönyvek esetében a rengeteg adat, a hivatkozások és utalások, a feszített gondolatmenet bizony fárasztó. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezek rossz munkák lennének. Nem, sőt hozzáteszem, általában nagyon is érdekfeszítőek, rengeteg mindent tanulhatunk belőlük.

A blog épp arra való – többek közt –, hogy közérthetően, mindenfelé kötelező elem (tudományos jegyzetapparátus, irodalmi áttekintés, stb.) nélkül fogalmazzuk meg saját gondolatainkat, közöljük véleményünket.

Nem slendriánságra, felületességre gondolok, nem is azt mondom, hogy a szakmunkák érthetetlenek. Valóban nem érthetetlenek azoknak, akik abban a tudománykörben otthonosan mozognak. Vegyük személyesre. Számomra könnyebben olvasható egy történeti monográfia mondjuk az Oszmán Birodalom történetéről vagy akár a múzeumok eszmetörténeti beágyazottságáról, mint egy a Homo erectus kihalásáról szóló szakcikk.

Utóbbit nem véletlenül említettem. Nyár végén az internet tele volt azzal a hírrel, hogy a Homo erectus azért halt ki, mert nem fordított különösebb figyelmet arra, hogy környezete változik, ami miatt nem reagált kellőképpen az őt ért kihívásokra. Mondjuk úgy, nem haladt a korral.

A megállapítás mögött egy komoly szakcikk áll, amit a neten is elolvashatunk. Az újságírók azonban nem ezt olvasták, hanem egy erről készült, nagyjából egy lapra ráfért idézetekkel teli összefoglalót. Nagy energiát sem fektettek bele abba, hogy értelmezzék a leírtakat, átvették az eredeti, az MTI által kiadott magyar nyelvű kivonatot és azt adták tovább. Már ebben szerepelt a lusta, lustaság szó, amivel átseperték a netet.

Jó lett volna, ha egy tudományos intézetben dolgozó munkatárs mindezt elmagyarázza nekünk, laikusoknak. Nagy sikere lett volna. Ismervén néhány régészt, természettudóst, biztos fűszerezte volna humorral, számos érdekes ténnyel. És mi mindent megértettünk volna. Így viszont maradunk a lustaságnál.

A blog attól lesz személyes, hogy reagálunk vele egy adott helyzetre, nem hetekkel később, hanem szinte azonnal. Mert véleményünk van róla vagy éppen tudjuk, hogy lehet finomítani az állításokat.

Valóban a lustasága miatt halt ki a homo erectus? Nem tudom, de magyar oldalakon szinte csak ezt olvasom, ha beütöm a keresőbe a kérdést. Mert lusta volt és tunya, maradi, vagy ahogy egy szellemes cím mondja: Pató Pál.

Nekem mindenesetre kétségeim vannak afelől, tényleg ez volt az ok. Esetleg más is felvethető, de inkább csak kérdések, nem válaszok. Nem volt esetleg túl gyors a változás, amihez nem volt ideje alkalmazkodni a homo erectusnak? Az se feledjük, hogy a szóban forgó faj legalább egy millió évig uralta a tájat, ha nem is a földet. Azért ez jelent valamit. Nekem, laikusnak. Milyen jó lett volna erről olvasni egy blogot egy szakértőtől.

Mert a blog erről is szólhat, szakértőktől érdeklődőknek, akik az élet más területén teljesítenek, de kíváncsisággal fordulnak más témák iránt.

Mi a sárvári múzeum blogjában általános múzeumi kérdéseket feszegetünk. Úgy is lehet ezt mondani, hogy muzeológiai témákat dolgozunk fel. Számos írásban körbejártuk már, mi is a múzeum. Egy biztos, kimeríthetetlen téma.

Gyakran hasonlítottuk valamihez, mert ezzel irányítjuk rá a figyelmet a különbségekre és így az egyediségre. Például nemrég áruházhoz, bevásárlóközponthoz. Egyszer a bor hasonlat is eszembe jutott. Egy részük aktuális kérdés (mondjuk költségvetésről írni legjobb, akkor, amikor készítjük), más részük pedig csak eszünkbe jutott valamiről.

A múzeumi blogok ezáltal válhatnak személyessé. A lényeg, hogy helyzetekről, bennünk felmerülő, minket foglalkoztató kérdésekről szóljanak a kíváncsi olvasónak. Meséljenek történeteket, formáljanak véleményt. Újabb témák garmadája.

A lényeg ugyanaz, miközben gondolatainkat fogalmazzuk meg, saját múzeumunkról beszélünk, abból indulunk ki, egy tárgyból, egy aktuális kérdésből, vagy abból, ami épp akkor, aznap, azon a héten foglalkoztat. Például most az, hogy úgy látom, nincs elég blog a magyar múzeumi oldalakon és ezért meg szeretném győzni távoli munkatársaimat, ne várjanak, kezdjenek bele.

A személyes hang a legfontosabb, a legerősebb hívás. Olyan mint egy jó tárlatvezető, aki miatt képesek vagyunk visszamenni, de legalább másoknak elmesélni, milyen jó volt ott a kiállításban, amikor hallgattuk. 

A jó blog is ilyen. Várjuk a következőt!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4421 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

Nádasdy-vár

Programok a várban

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Kövessen minket!



A legfrissebb blogok

2020.07.09

Két és fél hét. És mi lesz tíz év múlva?

Újra nyitottunk, a valóság pedig ránk szakadt. És mi ezt nagyon szeretjük....

2020.05.22

Huszár volt az apukám! Lehetőségek a múzeumban

A 90-es években volt egy sorozat a tévében, ami igen erős hatással volt rá...

2020.05.08

Hegyekben áll. Feljegyzések szőnyegperspektívából

Számolós blog következik. Részben távmunkában, de remélve, hogy hamarosan...

2020.04.24

Ötödik, hatodik hete. Jegyzetek a fotelból

Már kívülről fújjuk az otthoni munka, a távmunka, a home office, előnyeit...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H