Keresés a weboldalon

Októberi lapozó

Az 1956. októberi forradalom emlékei a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

2018.10.22

1956. október 23. új korszakot nyitott Magyarország modernkori történetében. Békés tüntetés vette kezdetét. A hatalom képviselői azonban még aznap este Moszkvához fordultak segítségért. Másnap az újságok országszerte a keddi nap eseményeiről számoltak be.

A sárvári múzeum éremgyűjteményében több mint száz, az 1956-os forradalomhoz köthető kitűző, jelvény található. Szintén őrzünk a raktárban egy fekete gyászszalagos nemzeti színű szalagot. Dokumentumgyűjteményünkben pedig a Vasmegye napilap október 24-én megjelent számát őrizzük. Az újság a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjaként jelent meg, ekkor már a 12. évfolyamnál járva.

Az újság a korabeli olvasónak hírforrás volt, számunkra kordokumentum. Miről szólnak a címlapon, a belső oldalakon, mit emelnek ki, esetleg mit hallgatnak el? Számtalan kérdés egyetlen mondatban. Kezdjük az elején!

A címlapon a főhírt dőlt, vastagon szedett betűkkel szedve a budapesti eseményekről szóló beszámoló teszi ki, melynek azonban nagyobb hányada a második oldalon folytatódik.

A legnagyobb részt a párt, ekkor a Magyar Dolgozók Pártja jugoszláviai utazásának tapasztalatairól szóló értékelés teszi ki. A hírforrás az MTI, a Magyar Távirati Iroda. A másik két írás újra az október 23-án lezajlott eseményekről szól. Az egyiket a Vasmegye Szerkesztősége jegyzi, a szöveg szinte egy hatalmas szófolyam, melynek központi eleme, hogy „soha többé a nép ellen egyetlen hazug szót sem”. Az írás hitet tesz a párt mellett, tőle várja a helyzet megoldását.

A megyei pártbizottság lapjától ekkor nem várhattak mást az olvasók. Érdemes azonban ehhez hozzátenni, hogy a Somogyi Néplap vezércikke sokkal határozottabban válaszol arra a kérdésre, kiktől származik a hazug szó. „… nem könnyű kimondani, hogy a Somogyi Néplap, mi újságírók, a pártsajtó munkásai is tevékeny részesei voltunk a hibák elkövetésének, segítői — ha félrevezetetten is, de segítői voltunk hallgatásunkkal vagy megalkuvásunkkal, írásainkkal és szavainkkal, akkori hitünkkel és tévedéseinkkel, a bűnök elkövetésének. Nehéz kimondani, de kimondjuk.” Ilyen őszinte mondatok a Vas megyei pártlapban nem olvashatók.

Az újság első oldalán még egy nyílt levelet hozott le a szerkesztőség, melyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez intézett a párt megyei végrehajtó bizottsága. A levél az első titkár, Gerő Ernő október 23-án elmondott rádióbeszédére reflektált. A pártvezető üzenetét a Vas megyeiek egyébként a lap harmadik oldalán teljes egészében megismerhették.

Zavarban a szocialista tábor

Sárvári felvonulás a Tinódi emlékünnepségen 1956. január 31-én

Gerő Ernő rádióbeszédében határozottan kijelentette, hogy az országban szocialista demokráciát építenek, nem polgárit. Az elért vívmányokat mindez áron megvédik, akárhonnan is érkezzen a támadás. A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) első titkára a munkásosztály és általában a nép érdekeiről szólt.

Konkrét társadalmi réteg, csoport meghatározása nélkül mindazokat a nép ellenségének nyilvánította, akik megpróbálják lazítani a munkás-paraszt szövetséget, illetve megkérdőjelezik a munkásosztály vezető szerepét. Ellenségként kezelte Gerő azokat is, akik az MDP iránti bizalmat aláássák. Szintén a nép ellenségei, akik éket vernek a szocialista tábor országainak barátsága közé, illetve rágalmazzák a Szovjetuniót, a szovjet kommunista pártot, ahogy fogalmazta Lenin pártját, a XX. kongresszus pártját.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) kongresszusára 1956. februárjában került sor Moszkvában. Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halála után ez volt az első legmagasabb színtű pártgyűlés. Itt hangzott el Hruscsov híres beszéde, melyben elítélte Sztálin bűneit. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a dolgozó nép, a szocializmus és a kommunizmus védelme érdekében cselekedett, nem azért, mert zsarnok lett volna. Nem tagadta ugyanakkor, hogy személyi kultuszt épített ki, sőt ennek folyamatáról részletesen szólt. A beszéd tartalma, Sztálin tevékenységének határozott elítélése megrázta a kongresszuson résztvevőket.

Az MDP-t a kongresszuson Rákosi Mátyás képviselte, akit Sztálin halála után, 1953. júliusában Moszkva akaratának megfelelően leváltottak. Helyébe ekkor kinevezték Nagy Imrét, aki szintén a moszkvai utasításoknak megfelelően megkezdte az enyhítés politikáját. Gazdasági és társadalmi intézkedések sora következett, de elkezdődött a politikai perek felülvizsgálata is. A kezdődő reformok magukkal hozták egy szabadabb légkör ígéretét, melytől azonban a szovjet pártközpontban igencsak tartottak. 1955 áprilisában ezért a miniszterelnököt leváltották, helyére a földművelésügyi tárca vezetője, Hegedűs András került.

Rákosi ugyan nem került vissza a miniszterelnöki bársonyszékbe, de akarata mint az MDP első titkára teljes fronton érvényesült. Nagy Imre leváltása után szinte a régi idők tértek vissza. Politikai perekre ugyan nem került sor, de a valóság szintjén újra megindult a termelőszövetkezetek kényszeralapítása, a nagyipar túlzó fejlesztése, az áremelkedés. A szavak szintjén pedig újra fokozódott az osztályharc.

A moszkvai kongresszuson Rákosi számára legjobban a hruscsovi beszéd jelentett veszélyt. Úgy értelmezte, hogy a Sztálinról szóló bírálat őt is, a legjobb tanítványt szintén érinti. A legmagasabb magyar pártfórumokon, a Politikai Bizottságban (PB) és a Központi Vezetésben (KV) ezért ezekről nem akart vitát kezdeményezni. Vele szemben azonban Gerő Ernő, a PB tagja, illetve első miniszterelnökhelyettes másképp gondolkodott, reálisabban mérve fel a helyzetet. Március 3-án a PB ülésen felhívta a figyelmet arra, hogy új irányvonal következik, nemcsak a gazdaságban, hanem a politikai vezetés módszerében is. Itt már utalt arra, hogy a lenini elvekhez való visszatérés egy szabadabb párbeszéd lefolytatását tenné lehetővé. Természetesen szó nem volt az alapelvek elvetéséről, csupán a megvalósítás módjának megváltoztatásáról. A nyilvánosságot azonban nem tájékoztatták a lényeges kérdésekről.

Rákosi lelép

Októberi lapozó

A közvélemény mégis március közepétől fokozatosan értesült Hruscsov zárt ülésen elmondott beszédéről. A pártgyűlések heves vitákká alakultak, kezdett összeomlani a rendszer nimbusza. Nemcsak kétségek merültek fel, hanem kérdések is. Legerősebben a felelősség kérdése.

Többek közt, ki felelős Rajk László kivégzéséért. Egyre gyakrabban merült fel Rákosi neve, ő a felelős. Áprilisban még megpróbálták elintézni az ügyet azzal, hogy az utasítás Moszkvából, a szovjet titkosszolgálat vezetőjétől, Berijától érkezett az egykori belügyminiszter, 1949-ben külügyminiszter elleni perre. Az új érvelés azonban nem oldotta meg a pártvezetés problémáját, egyre világosabbá vált, hogy nem lehet elhárítani Rákosi felelősségének a kérdését.

A szovjet pártvezetéssel egyetértve, az egyes lépéseket szigorúan megkoreografálva a közvélemény számára elfogadható magyarázattal július 18-án Rákosi Mátyás egészségi állapotára tekintettel lemondott első titkári posztjáról. Helyére Gerő Ernőt választották, természetesen egyeztetve ez esetben is Moszkvával.

Felmerült már ekkor Kádár János neve, de neki nem volt kellő támogatottsága a szovjet politikai konyhában. Az új első titkár személye egy politikai válság kellős közepette nem volt feltétlenül megfelelő választás, legtöbben durva modorát, agresszív természetét hozták fel vele szemben.

Ráadásul Gerő úgy értékelte a helyzetet, hogy Rákosi távozásával a múlt lezárható, és a jövő terveire lehet összpontosítani. Nem vette figyelembe, hogy a múltnak, a koncepciós perek időszakának ő is vezető pártpolitikusa volt.  

A közvéleményt nem hozta különösen lázba a júliusi döntés, de ahhoz elég volt, hogy enyhe várakozás és remény alakuljon ki, hogy változások következnek. A valóság, a nehéz gazdasági helyzet, a súlyos államadósság, a mezőgazdaság elmaradt eredményei azonban nem segítették a pártvezetés dolgát. Kisebb korrekciókra sor került, de a nagyobb intézkedések meghozatala elmaradt.

A helyzetet bonyolította, hogy a döntéseket nehezen hozták meg, az állandó egyeztetések, megbeszélések inkább a probléma elodázására szolgáltak, mint konkrét megoldások felvetésére és elfogadására. Szeptemberben és októberben pedig a pártvezetés egy része nem tartózkodott itthon. Kínában a kommunista párt ülésén vettek részt, majd októberben Jugoszláviába utaztak. Innen október 23-án délelőtt érkeztek haza.

A pártvezetés ekkor úgy döntött, akár erőszakkal is megakadályozzák, hogy az egyetemisták az előző este elhatározott tüntetést megtartsák. Legnagyobb meglepetésükre azonban a rendfenntartó erők képviselői közölték, nincs megfelelő eszközük arra, hogy a helyzetet a megfelelő módon, vértelenül megoldják. A tüntetést mégis betiltották, de délután két órakor ezt visszavonták.

A Kossuth Rádióban az adást megszakítva 14 óra 23 perckor olvasták be, hogy „Piros László belügyminiszter a kihirdetett utcai gyülekezési és felvonulási tilalmat feloldja”. Mindettől függetlenül zajlottak azonban már az események. A budapesti egyetemisták elindultak és egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

Csalódás a tüntetők soraiban

1956. októberi kitűzők a sárvári múzeum gyűjteményében

Az MDB Politikai Bizottsága folyamatosan ülésezett és végül tagjai úgy döntöttek, nem engednek a követeléseknek. Gerő Ernő felvetette, hogy vessék be a szovjet csapatokat. Ttelefonon felhívta a szovjet pártfőtitkárt, Hruscsovot és segítségét kérte.

Megírta beszédét, mely este 8 órakor hangzott el a Kossuth Rádióban. Semmiféle engedményre nem volt hajlandó, a tüntetők követeléseire semmit nem reagált, a július óta meghozott döntések pontosítását, továbbvitelét ígérte.

Az éppen zajló tüntetést nacionalistának minősítette: „Következetes harcot folytatunk a sovinizmus, az antiszemitizmus és minden egyéb reakciós, népgyűlölő, embertelen irányzat és nézet ellen. Ezért elítéljük azokat, akik ifjúságunk körében a sovinizmus mételyét igyekeznek terjeszteni, s a demokratikus szabadságot, amelyet államunk a dolgozó népnek biztosít, nacionalista jellegű tüntetésre használták fel. Pártunk vezetését azonban ez a tüntetés sem ingatja meg abban az elhatározásában, hogy tovább haladjon a szocialista demokratizmus fejlesztése útján.”

A beszéd csalódást okozott a tüntetők körében. A Szabad Európa Rádió aznap este elhangzott kommentárja határozottan fogalmazott. „Egy pillanatig az volt az érzésünk, Rákosi beszél. Hát nem történt semmi az elmúlt hetekben Magyarországon? Nem volt csak a múlt hét végén a történelmi fordulat Lengyelország életében? Nem volt kedden [október 23-án - TZB] délután világraszóló tüntetés Budapest utcáin? Hát hogyan történhetett, hogy Gerő Ernő az időnek ebben a viharában vállalkozhatott erre a felháborító beszédre?”.

A főtitkár teljes beszédét olvashatták a Vas megyeiek. Hasonlóképp megismerhették az elhangzottakat a többi megyében is, az országos sajtó azonban nem hozta le az anyagot. A Népszava Nagy Imre Parlamentnél elmondott beszédéből idézett az első oldali címben: „A lelkesedés és tettvágy párosuljon a józansággal és felelősségérzéssel”. A harmadik oldalon szóló beszámolóban nem olvasható, hogy amikor Nagy Imre a beszédét Elvtársak! megszólítással kezdte, akkor többen kiáltották: Nem vagyunk elvtársak!

A Magyar Nemzet első oldalán az eseményekre csupán egy soros címmel utalt: A budapesti fiatalok hatalmas tüntetése – Nagy Imre beszéde a felvonulókhoz. A belső oldalon olvasható beszámolóban a többi laphoz, így a Vasmegyéhez hasonlóan részletesen ismertetik október 23. eseményeit, a tüntetés helyszíneit, a nemzeti színű lobogókat, Sinkovits Imre szavalatát a Petőfi szobornál, Bessenyei Józsefét a Bem szobornál. Előbbi a Nemzeti dalt, utóbbi a Szózatot mondta el. Az újság Gerő Ernő rádióbeszédét nem említi.

Minden napilap lapzárta utáni hírként hozta le, hogy a Kossuth Rádió épületénél az esti órákban lövöldözésre került sor.

Reagál a megyei vébé

A Vasmegyei újság október 24-én megjelent száma a sárvári múzeum gyűjteményében

Október 23-án Gerő beszéde nem váltott ki tetszést, sőt többen feltételezik nem volt más célja, mint a provokáció. A beszédet a Kossuth Rádió közvetítette, a rádió Bródy Sándor utcai épületénél az ablakba kitett készülékek sugározták azt az utcán gyűlekező tömegnek. Céljuk az előző este a Műszaki Egyetem diákgyűlésén elfogadott 16 pont beolvastatása volt. A tárgyalások folyamatosan zajlottak, de az Államvédelmi Hatóság emberei délután már az épületben tartózkodtak.

Gerő beszédében elítélte a tüntetést, ami komoly elkeseredést hozott magával a rádiónál is. Váratlanul egy lövés dördült, majd az épületből a tömegbe lőttek. Az eseményeket ezután senki nem tudta megállítani. A felkelők is fegyverhez jutottak, és hajnalra elfogalták az épületet.

A vidéki újságolvasók mindezekről már részleteket nem tudhattak meg. A Vasmegye újság csupán annyit közölt lapzárta utáni hírként, hogy Budapesten rendzavarásokra került sor. A rádió ostromáról úgy tudósított, hogy az államvédelmisek szorongatott helyzetükben használták a fegyvereiket. Ma már tudjuk, hogy az első lövés az épületből érkezett.

Gerő rádióban közvetített üzenetét az MDP Vas Megyei Végrehajtó Bizottságának tagjai együtt hallgatták, majd levelet intéztek a párt Központi Vezetőségéhez. Megelégedéssel nyugtázták a tagok, hogy a párt vezető szervei megfelelően, a szövegben: helyesen értékelik a dolgozó nép hangulatát. Vas megye kommunistáinak, illetve a munkásosztály nevében a bizottság kijelentette, a párt minden elhatározását támogatja. Hangsúlyozták, hogy „nem hagyják magukat elragadtatni ellenséges hangulatoktól, amelyek népi demokráciánk vívmányait veszélyeztetik”.

Határozottan kérték, hogy a Központi Vezetőség lépjen fel „mind a burzsoá restaurációs kísérletek, mind a múltból itt maradt szektáriánizmus maradványai ellen.”

Jogosan tehette volna fel itt is a Szabad Európa rádió munkatársa a kérdést:

„Hát nem történt semmi az elmúlt hetekben Magyarországon? Nem volt kedden délután világraszóló tüntetés Budapest utcáin?”

Október 24-én a Délmagyarország című lap első oldalán hasonló hírekről számolt be, mint a Vasmegye. A lap alján azonban leközölték Gurszky István Rohanunk című versét.

Rohanunk. Lépésben menni nincs időnk.

Nem várjuk meg, hogy roppant

szélvihar rontson fejünkre,

amely kidönt.

A vihar mi vagyunk.

A nép, a nemzet. Milliós

sereg vagyunk,

nem kell nekünk

se próféta,

se jós.

A vihar mi vagyunk.

Pirosló szívünk

és agyunk

vezet ma minket,

s rohanunk!

Lépésben menni nincs időnk,

mert mi vagyunk a nagy vihar,

mely minden piszkot,

minden bálványt

végleg elsöpör és kidönt.

 

Gurszky Istvánt a forradalom leverése után 8 év börtönre ítélték.

 

Irodalom

Baráth Magdolna: Gerő Ernő és a „tiszta lap" politikája, In: Múltunk – politikatörténeti folyóirat 46 (2001):1. 3-58.

Rainer M. János: Az 1956-os magyar forradalom, Bp., 2016.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 3474 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

Nádasdy-vár

Programok a várban

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Kövessen minket!



A legfrissebb blogok

2018.09.21

A barangolás művészete

Hátratett kézzel sétálni egy ösvényen és közben hallgatni a madárcsicse...

2018.09.13

Öt érv a főnöknek, hogy kell egy blog

A múzeumok számtalan lehetőséget vesznek igénybe, hogy kapcsolatba lépjene...

2018.07.05

mégis más!

Öt éve várjuk vendégeinket júliusban és augusztusban este 9 óráig. Minde...

2018.06.13

A jégkrém elfogyhat, a múzeum nem

Még el sem kezdődött az uborkaszezon, már a reggeli böngészés közben rá...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H