Mit csinál a múzeumpedagógus egy többnapos módszertani konferencián? Eszik, alszik, figyel, rökönyödik, inspirálódik, homlokára csap, kávét iszik, majd még több kávét iszik. Ilyen az, amikor hasonszőrűek összeülnek, és előkerülnek a sikerek és kudarcok.
Minden ott van a közelünkben és mégis távol, elérhetetlen messzeségben. Egy gombnyomás, másnap pedig már szállítja a postás vagy egy három betűs cég munkatársa. Kattintás, aláírás és már érinthetjük is. Nagyszerű! Mégis valami nagyon hiányzik.
Másfél évtizede minden év szeptemberében múzeumpedagógiai évnyitóra kerül sor, mellyel hivatalosan megkezdődik a múzeumok számára is a tanév. Blogunkban ezt az alkalmat kihasználva saját páratlan álmainkról szólunk, melyek azonban nemcsak a szakmabelieket érintik.
A kérdés a múzeum oldaláról kifejtve úgy hangzik: melyik történelmi kort tartják a gyerekek menőnek, izgalmasnak? Avagy létezik arra számolgatós módszer, hogy mikor lesz újra divatos anyu régi cipője? A válasz: nagyjából akkor, amikor anyu fiatalkora.
Ahhoz hogy valamire vigyázzunk, először szeretni kell. Ahhoz hogy elhiggyük, gond van, a saját bőrünkön kell tapasztalni. Az ember ilyen, akkor kapcsol, amikor megkapja az első arcon csapást és már tudja, a következő ennél súlyosabb lesz. Tegyük tisztába a dolgokat! Elolvasnád a cikket, ha előre tudnád, hogy a témája a hulladék?
Nem tudunk elszakadni a munkánktól, bárhol is dolgozzunk. Egy apró részlet, egy szó, egy hangulat elég ahhoz, hogy összehasonlítsunk. Még akkor is, ha szabadságon vagyunk. Ilyen a világ. Hogy ez vajon baj, vagy nem, talán nem is fontos. Szerintem, régen se volt másképp.
Pár évtizede többször beszélünk egyensúlyhiányról, trendekről, a társadalom monitorok mögé szorításáról, felelősség vállalás nélküli kommunikációs hatalomról, arc nélküli generációról, félresiklott értékrendről. És megoldás kell, lehetőleg azonnali, különleges operatív csoportokat igénylő.
A tárlatvezető munkája minden kétséget kizáróan sarkalatos pontja a múzeum működésének. Az intézmény elsősorban rajta keresztül szólítja meg személyesen a vendégeket. Ódor Viktóriával beszélgetünk, aki március óta tart vezetéseket a Nádasdy Ferenc Múzeum kiállításain.
Fontosnak tartjuk, hogy megismerjék munkatársainkat. Blogunk erre is kiváló lehetőséget ad. Elsőként legutóbb érkezett munkatársunkat, Molnár Andreát mutatjuk be. Nemcsak szakterületéről, a múzeumpedagógiáról beszélgettünk vele.
A közösségi média felületei gyökereiben változtatták meg internetezési szokásainkat. Kommunikációs stratégiánk alapja a folyamatos jelenlét ezeken az oldalakon, ennek eredményeként tudható be, hogy a legnépszerűbb közösségi portálon oldalainkat már több mint tízezren kedvelik és követik.
A 21. században a múzeumok számára elsődleges feladat, hogy helyt álljanak a virtuális tér kihívásai között, főleg ha a közönség megszólításáról van szó. Az ünnepnapok mindig különleges alkalmat jelentenek, hogy egy múzeum megmutassa magát az ünnepi rendezvényeken és az interneten egyaránt.
A közönségkutatások arra irányulnak, hogy egy intézmény megismerje azt a képet, amelyet a közönség róla alakít ki. A Tripadvisor utazási portált ezért vizsgáltuk meg, mivel fontosnak tartjuk minél jobban megismerni a publikumot, és azt, vajon mit gondolnak rólunk.
Sosem lehet tudni biztosan, mi rejtőzik egy múzeum homályos zugaiban. Nemrégiben szemem elé került néhány régi plakát, melyek még az első kiállítások megnyitóit hirdetik. A leletek nemcsak történeti, de tipográfiai szempontból is érdekesek lehetnek. Milyen ma a múzeum arculata korábbi önmagához képest?
Az ELTE Szombathelyen működő campusa, a Savaria Egyetemi Központ hallgatójaként a gyakorlati félévemet a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum munkatársaként töltöm. Amikor a kapunyitási pániktól kissé görcsösen először léptem be az intézménybe, rögtön az események közepében találtam magamat.
Az év vége az ünnepekről, a szilveszter a fogadalmakról, az új év első hetei pedig az adminisztrációról szólnak. A múzeumok életében sincs ez másképp, munkajelentés, munkaterv és a költségvetés. Munkahelyen, otthon, kutyasétáltatás közben mindig követnek minket a számok. Száraz, de fontos témáról van szó.
Egy száraz életrajzi adat. Nógrádi Géza, a Nádasdy Ferenc Múzeum első főállású igazgatója 1932. december 28-án született Sárváron. És egy fájdalmas tény, 1973. augusztus 25-én meghalt. Negyvenegy év, nem szép kor, másképp is mondhatjuk, kettétört életpálya.