Nagy József
Merse, 1854. július 2. – Szombathely, 1909. november 6. Sárvári főszolgabíró
Gimnáziumi tanulmányait követően jogi pályára lépett, 1881-ben jogtudományi, 1882-ben államtudományi vizsgát tett. Előbb Győrben, majd Szombathelyen végezte jogi gyakorlatát, ezt követően közigazgatási gyakorlatra Vas vármegye hivatalához került. 1882-ben tiszteletbeli aljegyző lett. A következő évben már pályázott a sárvári járási szolgabírói hivatalra, de visszalépett. Kőszegen, majd Szentgotthárdon szolgabíró, 1898. május 2-tól pedig Sárváron főszolgabíró volt.
Az ő sárvári működése idejére esett a nagy jelentőségű 1902-es városegyesítés, amely során Sárvár nagyközséghez hozzácsatolták Tizenháromváros és Vármellék falvakat. Nagy József támogatta az egyesítési mozgalmat, sőt olyan határozottan állt ki emellett, hogy Tizenháromváros vonakodásakor az alispán és a belügyminiszter közbenjárását kérte az összevonás kierőszakolására. Ennek nyomán 1903. január 1-jén Sárvár néven a három községegyesítése érvénybe lépett.
A helyi civil életben is tevékeny szerepet játszott. 1904. október 30-án alakult meg a Sárvári Szépítő Egyesület a Városház tanácstermében, ahol a megjelent városi méltóságok között a főszolgabíró is helyet foglalt. Nagy Józsefet ugyanekkor megválasztották a szervezet elnökének is. Sajnos azonban, a Szépítő Egyesület nem működött, ezért 1910-ben az akkori főszolgabíró, Tuboly Lajos újraalakította.
Közreműködésével jött létre a Sárvár és Vidéke Állatvédő Egyesület is, amely vezetésével 1908. augusztus 9-én tartotta alakuló ülését a Városházán. Választmányi tagjai közé a főszolgabíró is bekerült.
A társasági életben is kivette részét, bálokon és más városi rendezvényeken is rendszeresen megjelent. Az 1903-ban alakult polgári iskolai bizottságban is helyet kapott, mutatva érdeklődését a közoktatás helyi fejlesztésének előmozdítása iránt. Az oktatásügyi helyi felügyeletét ellátó polgári iskolai gondnokságba is beválasztották.
Csupán érdekességként jegyezhetjük meg azt a tényt, hogy az által perben elmarasztalt Pissinger Dezső 1908-ban erős felindulásból emberölést kísérelt meg ellene. A szombathelyi törvényszék ezért egyévi börtönbüntetésre ítélte a vádlottat, akinek Nagy József nemeslelkűen megbocsátott.
A tevékeny, Sárvár fejlődését beosztásánál és saját meggyőződéséből is előmozdító főszolgabíró alig 54 évesen, hosszas betegeskedés után hunyt el. Sárvári temetésén, 1909. november 7-én, megjelent a megye, valamint a város és környékének elitje, valamint sokan a helyi lakosok közül.
Nagy József gyermeket nem hagyott maga után. Felesége, Schmid Mária volt. (szg)
Irodalom
Főszolgabírónk halála = Sárvári Járás. II. évf. 46. szám 3. o.
Nagy Miklós: A polgári iskolai oktatás kezdetei Sárváron. Egy évszázados a Tinódi Sebestyén Gimnázium és Idegenforgalmi, Vendéglátói Szakközépiskola épülete. In.: Honismereti Híradó. Sárvár. 2008. 1. szám
Béky Albert – Kulcsár László – Nagy Miklós: A Sárvári Városszépítő Egyesület története 1904-2004. Sárvár, 2004.
Sándor Imre Márk: Sárvár nagyközség és a környező települések egyesítése – 1902, 1912. In.: Honismereti Híradó. Sárvár, 2010. 1-2. szám
Sárvár és Vidéke Állatvédő Egyesületének alakuló üléséről = Állatvédelem. V. évf. 9. szám. 8. o.
Főtárgyalás a sárvári merénylet tárgyában = Sárvári Járás. II. évf. 2. szám 2. o.
http://www.vaml.hu/Nevtar/N/Nagy_Jozsef.html
