Nádasdy uram citromba harap
2017.08.04
A nyári forróságban mentával, egy kis cukorral és sok vízzel, télen a teába egy kiskanállal egyből új ízt hoz az életünkbe. A 16. század elején azonban ha nem is öltek a citromért, beszerzéséhez sok pénzre, de legalább egy gazdag barátra volt szükség.
Nyáry Ferencet, a híres törökverő vitézt, aki nagyon jól ismerte, hogyan is kell harcolni az új ellenséggel, mégiscsak ledöntötte a lábáról a kor egyik nyavalyája, a köszvény. Nádasdy Tamás nemcsak munkakapcsolatban volt Nyáryval, hanem barátságban is. Nádasdy nádorként az országos ügyek intézése közben is gondolt a betegeskedő vitézre. 1550 áprilisában Nyáry nemcsak betegségére panaszkodott, hanem egyben citromot is kért a nádortól, hogy szomjúságát csillapítani tudja. A citromot nem a köszvény okozta, sokszor elviselhetetlen fájdalom mérséklése miatt fogyasztotta, hanem frissítőként. Az 1670-es évek közepén egy borbély azonban összefoglalta mindazt, amit tudott az orvosságokról. Feljegyzésében írta, hogy „a sárga citrom minden sebre igen jó”. Sőt mesterünk, keresztúri Diószegi Borbély István nemcsak általában ajánlja a citromot. A mindenféle seb közt érti a nem jól vagy egyáltalán nem kezelt sérülést is. A citrom erre is megfelelő gyógymód, saját szavaival: „igen jó czitrom hernyos sebre”. A köszvénytől szenvedő Nyáry Ferenc néhány generációval korábban már tudhatott a gyümölcs e tulajdonságáról és nem csupán hűsítőként hasznosíthatta Nádasdy Tamás ajándékát.
Visszanéző
Ezen a ponton hozzá kell tennünk, hogy épp egy olyan korról beszélünk, amikor a citrom szó jelentése kissé bizonytalan. Nem arról van szó, hogy nem egy savanyú gyümölcsöt jelölt volna a szó, és még a színe sem volt sárga. Épp ellenkezőleg a klasszikus citromot értették ez alatt, ami a maihoz képest savanyúbb, a színe is egy kissé mélyebb sárga. A másik, a mai citromot egy ma már a magyar nyelvben nem használt szóval jelölték, mégpedig: limonia, korabeli levelezésben: lymonia. A kifejezés vándorszó, azaz sok nyelvben ismerjük, és a hangalakok hasonlósága miatt nem tudjuk pontosan, melyik nyelvből is vettük át, sejtik, hogy a németből vagy a franciából. Mindenesetre az eredeti kifejezés az arab nyelvből származik. Természetesen a 16. században a végső fogyasztók, a főurak nem feltétlenül voltak a botanika tudományának teljes birtokában, és ahogy ma mi sem tudunk mindig pontos különbséget tenni a citromok különféle változatai között, ezt Nádasdy Tamás kortársaitól sem várhatjuk el.
A citrom egészségügyi felhasználása nem a koraújkor találmánya, annak ókori és középkori hagyományai vannak. Az egyiptomiak már ismerték, de európai elterjedését, mint oly sok mindennek, Nagy Sándornak köszönhetjük. Perzsiából hozta magával perzsa alma néven, majd ezután terjedt el a Földközi-tenger partvidékén, ahol a klíma igencsak megfelelt az új jövevénynek. Mások inkább azt mondják, hogy görög földön már a nagy hódító előtt ismerték a citromot, annak felhasználási lehetőségeit. Utóbbiak igazát támasztja alá a Kr.e. 5. században élt híres filozófus, Demokritosz, aki sokat gondolkodott az életet alkotó parányi részecskéről, az atomról, de előtte még fiatalkorában bejárta Egyiptomot. Utazásai során hallotta, hogy néhány embert halálra ítéltek és kígyók közé dobták őket. Az ítélet végrehajtása előtt azonban egy kereskedő citromot adott nekik. A kígyók ezután hiába marták meg őket, a citrom semlegesítette a mérget. Általánosan elterjedt volt az ókorban a citrom méregtelenítő hatásának a gondolata, sőt a történet szerint bizonyítottnak látták, hogy a kígyó csípése ellen is érdemes bevetni. Nagyot ugorva a reneszánsz korba, elsősorban ókori munkák arab, majd latin fordítása nyomán terjedt el az a nézet, miszerint a citrom szagolgatása jó a mérgek ellen, héja pedig az emésztést segíti.
A konyhában
A gyümölcs egészségügyi felhasználása természetes módon vezet el minket a gasztronómiához. Rákóczi Györgynek, a későbbi erdélyi fejedelemnek 1622 júliusában az ecsedi orvos, Dr. Joannes Ceyl írt levelet, melyben óva inti attól a nagyságos urat, hogy többek közt Sárospatakra menjen, ahol a pestis pusztít. Levelének külsejére szokatlan módon azonban egy érdekes kívánságát fogalmazta meg. Az kérte ugyanis Rákóczitól, hogy amennyiben találna valahol, azaz tudna vásárolni narancsot vagy száraz citromot, akkor küldjön neki, mert az igencsak jó a sültekhez. Akár rá lehet csavarni őket a finom húsra, akár együtt el lehet vele fogyasztani. A citrom mérgek elleni hatását az orvos ugyan konkrétan nem ismerte, de konyhai felhasználását igen. Mégis a gyümölcs ilyetén felhasználása összefüggésben van az ember egészségéről vallott korabeli nézetekkel, aminek természetesen antik gyökerei vannak. Az ókori görög tudósok szerint ugyanis szervezetünk négy testnedvből áll össze és akkor vagyunk egészségesek, ha e nedvek keveréke ideális. Ahhoz, hogy a megfelelő állapot megmaradjon, fontos odafigyelni a táplálkozásra, egészen pontosan az arányokra. Ha valamit felhasználunk, annak hatását ellensúlyozni kell. A citromról azt gondolták, hogy a héja forró és száraz, a hús ezzel szemben meleg és nedves, a gyümölcs savanyúsága pedig hideg és száraz. Az összetevők így jól hatástalanítják magukat. Az ideális ízek mögött évszázadok egészségről, testünkről vallott felfogása áll. Rákóczi orvosának kívánsága így egy egész kor lenyomata. A citromot, ahogy ma is, szívesen fogyasztották a sültekhez, csak az egzotikus gyümölcs beszerzése volt nehézkes. Egy nagyúr kellett hozzá.
Nem olcsó mulatság
Nádasdy Tamás citrom és tegyük hozzá narancséhségét több adat jelzi azonfelül, hogy barátja, Nyáry Ferenc éppen tőle kérte a savanyú gyümölcsöt. 1550-ben Nádasdy sárvári udvarmestere, Sárkány Antal Bécsben járt, hogy néhány nélkülözhetetlen dolgot beszerezzen. A levélből kiderül, hogy az udvarmesternek saját háza volt a fővárosban. Urának, mondjuk úgy, főnökének írt beszámolójában nemcsak az árviszonyokról mondja el véleményét, hanem az aratás eredményéről is van néhány szava. A sáfrány árát, melyet a húsételekhez használtak fel, megfelelőnek tartja. A kenyér pedig szerinte jó minőségű lesz. Sárkány Nádasdy Tamás feleségének, Kanizsai Orsolyának is küldött hasznos árukat, többek közt olvasó gyertyát, illetve témánk szempontjából még fontosabb, hogy a csomagban volt öt pomagránát és két lymonia. Gránátalma és citrom volt tehát az ajándék, a mennyiség pedig jelzi az értékét. Kanizsai Orsolya nagyon szerethette ezeket a gyümölcsöket, ugyanis amikor Sárkány fél évvel korábban, 1550 májusában Bécsben járt, szintén vett 36 darab narancsot, gránátalmát és egy citromot. Mindezért adott 96 krajcárt. Nem volt mindez olcsó mulatság. Ha átszámítjuk a hagyományos váltópénzre, akkor 128 dénárt kapunk, másképpen 1 magyar forinthoz tegyünk még hozzá 28 dénárt. Így már könnyebben tehetünk összehasonlításokat. Ugyanezen a napon Sárkány Antal elment lovakat patkoltatni, nem tudjuk hányat, csak annyit, hogy mindezért fizetett 10 dénárt. A kocsit is megkenték, amiért 4 dénárt kértek. Ebédre az úrnak, Nádasdy Tamásnak halat vett 60 dénárért, Orsikának vett még retket is 16 dénárért, ami szintén nem volt olcsó. Előző nap ugyanis vett hagymát és petrezselymet mindösszesen 2 dénárért. A mennyiségeket ugyan nem tudjuk pontosan, de naponkénti vásárlásokról van szó legtöbbször, ezért egyszeri fogyasztásra érdemes gondolnunk. A minőségi különbség is eszünkbe juthat akkor, amikor a retek egyik nap 4 dénár, a másik nap 16, de akár a mennyiség lehetett éppen négyszeres. Sárkány azonban külön megjegyzi, hogy a 16 dénáros retket Orsolya asszonynak vette, azaz lehetett az a csomag jóval nagyobb és pirosabb. A sok hozzávaló közt ott találjuk a tehénhúst, melyből 16 font került vacsorára, ami Bécsben közel 9 kilót jelentett és került akkoriban mindösszesen 30 dénárba. 1554 márciusában két darab citromot 16 dénárért tettek a kosárba, áprilisban Nádasdynak egy kicsit olcsóbb volt a savanyú gyümölcs darabja, 5 dénár. Az Orsolyának vett gyümölcsök mindezek fényében valóban a luxus kategóriába tartoztak, ezért mondják meg pontosan hány darabot vásároltak. Nem érdektelen így már az az adat sem, miszerint Nádasdynak egyik várából, Sztenicsnyákról (ma Horvátországban) küldtek szállítmányokat. 1555-ból például 104 darab narancsot és 50 citromot. Könnyen feltehetjük, hogy az úr megbízottja valahol a közelben egy török kereskedőtől vásárolhatott nagy mennyiségben és természetesen olcsóbban ilyen sok gyümölcsöt. A másik megoldásra, miszerint saját ültetvénye lett volna, egyelőre nincs adat és nehezen is elképzelhető a természetföldrajzi adottságok, inkább hiányok miatt.
Az utolsó csepp
Az elszórt adatokból is néhány tanulságot levonhatunk. A citrom a 16. században, de még a rákövetkező évtizedekben is nehezen beszerezhető termék volt. Ára miatt nem engedhette meg magának mindenki, igazi luxustermék volt. A főurak barátságát, bizalmát fejezte ki, ha valakit megajándékoztak vele. A gyümölcs felhasználása sokrétű volt. Gyógyászati szempontból méregtelenítő hatása miatt kedvelték, a sebek fertőtlenítésére, ha hozzájutottak, szívesen használták. Hűsítő hatása miatti fogyasztása ritka a koraújkorban, ami valószínűleg összefügg magas árával. Konyhai felhasználása akkoriban még a csúcsgasztronómia körébe tartozott. A következő évszázadok, főleg a 18. század végétől azonban egyre szélesebb körben terjedt el a citrom változatos alkalmazása. Ma pedig már életünk szerves részét képezi. A nyári nagy melegben egy nagy pohár limonádé igazi felfrissüléssel jár, télen pedig a teát nem tudjuk elképzelni nélküle. A salátára pedig elég pár csepp és teljessé lesz a világ. Egészségünkre!
Ajánlott irodalom
Károlyi Árpád – Szalay József (szerk.): Nádasdy Tamás nádor, családi levelezése, Bp., 1882.
Kumorowitz L. Bernát – M. Kállai Erzsébet (szerk.): Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdyak 1540-1550-es számadásaiból I-II., Bp., 1959.
Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs, Bp., 1940.
