×

Nádasdy Ferenc
Múzeum
Sárvár

FőoldalLátogatásMúzeumsuliTudástárMúzeum
Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás szerelme és házassága

Szerelmes Orsikám! Szerelemről, gyermekvárásról

Gyakran emlegetik a 16. század legjobb házasságaként Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás együtt töltött közel három évtizedét. Történetüket saját levelezésük mondja el az utókornak. Mindig érdemes beleolvasni a hatalmas anyagba.

Az egymástól sokszor, sőt talán mondhatjuk, szinte mindig távollévő férj és feleség lételeme volt a levélírás. A fennmaradt levélváltások egymást követő dátumai egyértelműen mutatják, milyen gyakran fordultak az egymásnak küldött levelek és a rájuk adott válaszok. Néha szerencsénk van, mert ismerjük az egymást közvetlenül követő írásokat.

Ide tartoznak az 1552. október 4-én Lékáról írt sorok, melyeket az akkor éppen Sárváron tartózkodó Nádasdy Tamásnak küldött Orsolya. A kedves asszony megnyugtatta férjét, hogy már jobban van. Nem múló rosszullétről lehetett szó, egy alig fél évvel korábbi levelét ugyanis Pöstyénből küldte az aggódó férjnek.

A Nyitra megyei fürdő ekkor kedvelt tartózkodási helye volt azoknak az uraknak és hölgyeknek, akik ízületi problémákkal küzdöttek, leginkább köszvénnyel. Nem igazán volt sok kényelemmel felszerelt hely, a gyógyulni vágyók fűzfaágakkal kibélelt iszapgödrökben feküdtek.

Nádasdy Tamásnak egyik familiárisa, a Sopron megyei nemes, Mesterházi András egy levélben számolt be itteni élményeiről 1546-ban. Azon rövid idő alatt, míg ő Pöstyénben tartózkodott, saját szemével látta, hogy számtalan beteg meggyógyult.

Sajnos nem tudjuk, milyen betegségtől szeretett volna megszabadulni Kanizsai Orsolya, de feltételezhetjük, hogy ő is mozgásszervi probléma miatt kereste fel a fürdőt. Említett, október 4-én kelt levelében is egy asszonyról szól, akit a közeli Batthyány birtokról vár.

Valószínűsíthetjük, hogy betegségére várt tőle valamilyen gyógyírt. Kérte férjét, hogy ha tud, menjen át hozzá Sárvárról Lékára, mert az asszony német lévén, nem tud vele szót érteni, férjura pedig segíthetne a fordításban. A válasz már másnap megszületett. Tamás megnyugtatta feleségét, kocsit küld az asszonyért, ő pedig siet hozzá Lékára.

Természetesen nem maradt ránk minden levél, amit nemcsak abból sejthetünk, hogy az egyes írások között hosszabb idő telik el, hanem magukból a levelekből. Gyakran olvassuk például, hogy a férj aggódik azért, mert Orsolya nem válaszol, vagy nem jutnak el levelei hozzá.

Sőt ugyanezt gondolja az általa írtakról is. Akkor fordulhatott elő ilyesmi, ha nem futárral küldték a levelet, hanem valakit megkértek, vigye el a pecséttel lezárt papirost a címzetthez. Nádasdy Tamás 1551 júliusi levelében is aggódik több levelének elkallódása miatt: „Én gyakran írok neked, nem tudom, ha megadják az én leveleimet”.

A szerelem

Nádasdy Tamás (1495-1562)
Nádasdy Tamás (1495-1562)

Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás 1534 utolsó vagy 1535 első hónapjaiban kötött házasságot Hódmezővásárhelyen. Nehéz fél évtizeden van túl mindkét fél. Kezdjük Orsikával!

Az ekkor mintegy másfél évszázada a Magyar Királyság politikai elitjéhez tartozó Kanizsai család férfiágon a kihalás szélére került. Orsolya édesapja, Kanizsai László 1525 szeptemberében hunyt el, akinek Drágffy Annával kötött házasságából öt gyermeke született.

1528-ban az édesanya már csak Orsolyáról és egy fiútestvéréről tesz említést végrendeletében. Négy év múlva, 1532-ben azonban Ferenc is távozott az élők sorából. Orsolya egyedül maradt, gyámja Batthyány Ferenc figyelt sorsára.

Helyzetét alapvetően meghatározta, hogy a korabeli törvényeknek megfelelően, ha egy nemesi család férfiágon kihal, a vagyon a lány egynegyedén kívül az uralkodóra száll vissza. Szapolyai János magyar király (1526-1540) szemet is vetett a hatalmas örökségre és a vagyon felmérésére Kanizsára küldte Nádasdy Tamást, aki 1529-ben Buda ostrománál esett török fogságba, majd lépett új urának szolgálatába.

A megismerkedés körülményeiről nem sokat tudunk. Az árva leány alig múlhatott tíz éves, egy levél utalásából sejtjük, hogy 1521-ben született. Egy másik levél pedig a találkozás izgalmát elevenítheti fel.

1559-ben ugyanis Nádasdy Tamás, ekkor már nádor, a király után az ország legfontosabb tisztségének a viselője, egyik hosszabb üzenetében arra kérte feleségét, hogy Tersáczky nevű emberét küldje el hozzá Pozsonyba.

A levél tanúsága szerint semmi más oka nem volt kérésének, csupán az, hogy Nádasdy Tamás szerette volna teljesíteni Tersáczky régi óhaját, miszerint látni szeretné egyszer az uralkodót, ahogy a levélben említi Nádasdy, a császárt.

Jókedvében írhatta Tamás a levelet, mert odaveti, hogy egyszer „Kanizsán valál, mikoron az király emberét mondták vala néked, hogy oda megyen, vélted, hogy valami feneség [fenség] légyen, ha látás, hát csak egy ember vagyok”. A kérdés kiváló szakértője, Péter Katalin úgy gondolja, hogy itt az első találkozás izgalmát elevenítette fel a férj.

A király, Szapolyai János embere ugyanis Nádasdy Tamás volt, ekkor nagyjából 33 éves, egy idegen, aki a vagyont jött felmérni. Szapolyai természetesen magának akarta a hatalmas, több várat és hozzá tartozó uradalmat magába foglaló birtokoállományt, de Nádasdy meglátta a lehetőséget.

Ne menjenek szét a másfél évszázada gyarapodó birtokok, hanem továbbra is maradjanak egy kézben. Reálpolitikus volt és kiváló meggyőző erővel bírt. Rávette Szapolyait, adjon ki egy oklevelet 1532 júniusában, hogy Orsolya és ekkor már vőlegénye, Tamás legyen a Kanizsai vagyon örököse.

Az ifjú hamarosan azt is elérte, hogy visszatérhessen Nyugat-Magyarországra és I. Ferdinánd (másik) magyar király (1526-1564) hűségére. Az erről szóló tárgyalás végére 1534 augusztusában tettek pontot és a sok feltétel (egy alattvaló szab feltételeket az uralkodónak!) között ott szerepelt egy, miszerint az uralkodó Kanizsai László és fia, az ekkor már elhunyt Ferenc birtokait Nádasdy Tamásnak és Kanizsai Orsolyának, valamint minden örökösének ajándékozza.

Ferdinánd ráadásul Tamás grófi címét is elismerte, melyet az erdélyi Fogarasfölddel együtt kapott még Szapolyaitól. A tárgyalásokra Hódmezővásárhelyen került sor. Itt készítették elő és tartották meg hamarosan az esküvőt.  

A kanizsai vár
A kanizsai vár

Ma könnyen mondjuk, hogy érdekházasságról beszélhetünk Tamás és Orsolya egybekelése kapcsán. Így van, röviden és vázlatosan, de érdemes néhány megfontolást is tenni. Tamás tehetséges ember volt, könnyen teremtett kapcsolatot, mindkét király, Szapolyai János és I. Ferdinánd is hallgatott a szavára.

Sőt, láttuk, komoly feltételeket tudott szabni ahhoz, hogy maradjon vagy átálljon. A Kanizsai családi vagyon előmeneteléhez biztos anyagi hátteret biztosított. Ugyanakkor jól is bánt a vagyonnal, uradalmaiban a kornak megfelelő legmodernebb gazdálkodási formákat vezette be.

Orsolya testvére, Ferenc halála után nem sok jóra számíthatott. Élete ugyan biztonságban haladt volna tovább, de világossá vált, hogy a kemény küzdelmekkel megszerzett birtokrendszer kihullik a kezéből, azaz az uralkodóé lesz. És ezzel a családi hagyomány is elvész. Érdek mindkét oldalról, a tehetséges férj részéről a jövő biztosítása, a feleség részéről a múlt megmentése.

Mintha szerelemről szó sem volna. Ahogy Gárdonyi Géza Ida regénye című munkájában egy házassági hirdetés kapcsán egy hosszú, a lelkiismeret súlyával terhelt gondolatmenetben hangzik el a belső monológban, hogy minden üzlet, „a házasság is üzlet, hideg, cvancigdrájszig-fafcig üzlet”.

Főszereplőnk szinte felháborodva kérdezi magától: „Mit habozok, mit csüggedezek! … Boldogságról nincs szó a hirdetésben. Aki így megy férjhez, nem is követelheti.” Visszalépve az időben, Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya bizony szerette egymást, aggódtak a másikért. Várták, majd aggódtak a gyermekért, várták magukhoz a másikat, az életük részének tekintették egymást. A levelek erről tanúskodnak.

A szerelem egyik klasszikus megnyilvánulását olvashatjuk Nádasdy Tamásnak 1544. május 11-én kelt levelében, melyet a Pozsonytól nem messze található Sülyről küldött, ahol gyakran tartózkodott. A levélben kifejezte örömét, hogy felesége jó egészségnek örvend, majd egy szinte irodalmi szintű megjegyzés következik, mondhatjuk, egy stílusbravúr. 

„Az hol az haragrúl írsz, ne adja Isten, hogy én te reád haragudjam, mert mihelt az lenne, ottan tudnám, hogy mindketten megbolondultunk, kitűl ótalmazzon az úr Isten.”

A gyermek

Esterházy Júlia Anna (1630-1669)

Ha előre szaladunk a család történetében, érdekes tényekre figyelhetünk fel. Nádasdy Tamásnak és Kanizsai Orsolyának egy fia született, Nádasdy II. Ferenc. I. Ferenc alatt Tamás édesapját tartjuk nyilván, aki várnagyként sikerrel védte a rábízott sárvári várat a török támadása ellen 1532-ben, amikor az ellenség Kőszeget is ostromolta.

Nádasdy II. Ferencnek két lánya és egy fia született. Utóbbinak, Nádasdy Pálnak több gyermeke jött a világra, de közülük csak Anna Mária és III. Ferenc érte meg a felnőtt kort. Utóbbi alakította ki a sárvári vár ma látható alapformáját, alkotta meg a dísztermet.

1655-től pedig országbíró, majd 1670 szeptemberében letartóztatták és 1671. április 30-án Bécsben lefejezték, mert bűnösnek találták a Wesselényi-összeesküvésben. És tegyük hozzá, mert az udvarnak kellett hatalmas vagyona.

Az országbíró családja elődjeihez, de kortársaihoz mérten is nagynak számított. Nyolc lánya és hat fia született, édesanyjuk Esterházy Júlia Anna volt. Természetesen nincs szó házassági és utódlási stratégiáról a vagyon érdekében, nem sejthette Ferenc élete tragikus végét.

Mégis érdemes volt megtenni a rövid felsorolást, hiszen míg a korábbi generációk során a család roppant méretű vagyonának sorsát alig sikerült egy-egy fiú utód világra jöttével megoldani, addig az országbírónál a sok gyermek sorsát a kivégzés megpecsételte.

A három legidősebb lányt az édesapa ki tudta házasítani, a többiek azonban már apácákká lettek. A fiúk életét pedig eleve kettétörte a bécsi kivégzés. Sorsukról alig tudunk valamit, ami eleve jelzi a háttérbe szorulást. Ketten közülük papi pályára léptek, a legnagyobb hírnevet pedig IV. Ferenc, aki katonai pályára lépett. Utóbbi fia, V. Ferenc (1708-1783) már huszárezredtulajdonos, Hadik András mellett a Habsburg Monarchia meghatározó katonai vezetője lett.

Visszatérve Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya házasságának gyümölcsére, két évtizedet kellett várniuk Ferenc megszületésére. 1534/35 fordulóján kötöttek házasságot, fiúk pedig 1555 októberében született. A legújabb kutatások szerint nem október 6-án, hanem október 7-én.

A várakozás két évtizede kegyetlen kínokat hozott a házaspárnak. Biztosan eszükbe jutott a feleség egykori helyzete, aki jogi fiúsítással lett a családi birtokok örököse. Nádasdyék esetében azonban még lányok sem voltak. A vagyon természetesen nem szállt volna vissza az uralkodóra, Tamásnak volt egy öccse, Kristóf, illetve tudunk egy László nevű testvéréről is. Mégis az egyenes ági öröklés elmaradása biztosan többször megfordult a fejükben. Megjegyezzük, ez csupán feltételezés, forrásunk erre nincs.

A kegyetlen kínok másik fele Orsolyát érte, aki gyakran betegeskedett. Már említettük, hogy Pöstyénben is megfordult, ahol ízületi problémáit kezelhette 1552 tavaszán. Őszi levelében pedig nyugtatja férjét, hogy napról napra jobban van. Igaz, hasonlóképpen fogalmazott félévvel korábban.

Általában elmondhatjuk, hogy az egymást váltó üzenetekben gyakran esett szó egészségről, vagy aggódnak érte, vagy épp meggyógyultak, lassan gyógyulnak. A lelki betegség is szóba kerül, ami az egymástól való távollét miatt uralkodott el rajtuk. Tájékoztatják egymást környezetük betegségéről, sőt azt megtárgyalják, tanácsokat adnak egymásnak.

Nádasdy II. Ferenc (1555-1604)
Nádasdy II. Ferenc (1555-1604)

Nemcsak köszvényről vagy más ízületi betegségről lehetett azonban csak szó, amire az imént említett levelekre következő november 8-án kelt hosszú írás egyértelmű bizonyítékot nyújt. Orsolya nem saját kezével ír, hanem diktálja a levelet. Szörnyű fájdalmakat élt át, mindene fáj, még a fekvés is nehezére esik.

„De az úr Istennek csapása megént előjütt és rajtam vagyon, egyebet Kdnek nem írhatok, hanem hogy beteg vagyok, mert mind az mellyem, hasam és lábam igen fáj, jelesbben az hasam, az lábam kedég még szinte ugyan vagyon, mint Kdnek írtam ez előtt, hogy kedég valamenynyivel könnyebbedném, egy szálat sem, sőt még inkább ez éjjel legnehezbben voltam.”

Végül egy év múlva már Szegedi Kőrös Gáspár tudós orvos vette gondjaiba Orsolyát. Konkrét tanácsokat adott, kezeléseket ajánlott, konzíliumokat tartott. Nemcsak a feleséget gyógyította, hanem közvetlen környezetét. Nádasdy hű emberét, Perneszith Györgyöt például vesekövétől szabadította meg. Orsolyát pedig feltételezhetően méhdaganatától.

A harmincas éveiben járó hölgy hamarosan teherbe esett és 1555. október 7-én megszületett Nádasdy II. Ferenc, akit mint azt a róla készült festményről megtudjuk, környezete Fekete Bégnek hívott. A nehezen érkezett egy szem fiú a csatamezők hősévé vált, aki ugyanakkor az uralkodó udvarában szintén otthonosan mozgott.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Gáspár doktor 1553-ban jelent meg a főúri udvarban Orsolya súlyos betegsége miatt. Senki nem gondolta ekkor, hogy olyan súlyos betegségről van szól, mely a gyermekáldást gátolja.

A daganat, amit a levelek alapján feltételezhetünk, 1552 körül alakulhatott ki. A fellépő fájdalmak miatt kerülhetett sor a pöstyéni látogatásokra, gondolván, az ízületekkel lehet a baj.

Az előtte lévő közel két évtized alatt nem tudjuk, miért nem került sor gyermekáldásra. Tudunk Orsolya betegségeiről, de ezek nem akadályozhatták a teherbeesést. 1547-ben az aggódó férj Batthyány Ferencnétől kért tanácsot, hogy ki tudná feleségét meggyógyítani a „mattraból”. A betegség a kiváló orvos és egyben tudománytörténész Magyary-Kossa Gyula (1865-1944) szerint nyelési zavar lehetett.

Nádasdy Tamást szintén kezelték orvosok. Sőt 1554-ben hét bécsi orvos kétnapos konzíliumot tartott felette, igaz anélkül, hogy a beteget látták volna. Ugyanebben az évben egy németföldről érkezett szakértőnek fizetett két forintot. Egy olyan szakértőnek, aki „az embereket heréli”.

Nádasdy Tamás ilyen irányú problémáiról tanúskodik egyik levele 1560 decemberéből, melyben a következőképp búcsúzott „Az Te herélt basád”. Három évvel korábban Horváth Márk szigeti kapitánytól kérte, hogy csináltasson egy olyan sérvkötőt, mint amilyen az egyik török rabjának van.

Sokféle adatunk van Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya betegségéről, de a kép nem áll össze egy teljes, jól elmondható történetté. Nem derül ki, miért kellett várni oly sokat Ferenc megszületésére. Valamilyen betegség, vagy a hosszú távollétek, a gyermekáldást tekintve a rossz időzítés. Nem tudjuk.

Egy dolog mégis jól látszik, a korkülönbség, az a 13 év nem okozott problémát. Társak voltak és azok is maradtak életük végéig. Nádasdy Tamás 1562-ben, szerelmes Orsikája 1571-ben hunyt el. Született 500, elhunyt 450 éve. Szerelmük azonban örök.

 

Irodalom

Bagi Zoltán Péter: Kanizsay Orsolya terhessége és Nádasdy Ferenc születése, Kaleidoscop. Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat 13 (2016) 218-231.

Péter Katalin: Magánélet a régi Magyarországon, Bp., 2013.

Vida Tivadar (szerk.): „Szerelmes Orsikám…” A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése, Bp., 1988.

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4574 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza