Nádasdy Pál, az elfeledett családtag
Nádasdy Pál Nádasdy II. Ferenc és Báthory Erzsébet fia. Pál jelen volt ugyan az országos politikában, azonban életkora miatt nem sikerült jelentős befolyást szereznie. Imádságos könyvével azonban örökre beírta magát a magyar művelődéstörténet nagykönyvébe.
Nádasdy II. Ferenc és Báthory Erzsébet 1597-ben született fia korán elveszítette édesapját, majd szintén gyermekként végig kellett néznie az anyja meghurcolását. Apja halála után, 1604-ben megkapta Vas vármegye főispánságát, azonban a sopronit a Batthyányaknak adta Rudolf király. Ez utóbbi már előrevetítette azt a pozícióvesztést, amelyet Pál idején szenvedett el a család. Ugyan 1622-től haláláig apjához hasonlóan betöltötte a dunántúli kerületi főkapitányi, 1627-től a Kanizsával szembe vetett végek főkapitányi posztját, valamint 1625-ben megkapta a grófi címet (kárpótlásul azért, mert nem választották meg nádornak), az arisztokrácia rangsorában őseihez, illetve majd fiához képest is hátrébb csúszott. Okozhatta ezt fiatal kora, korai halála, evangélikus hite az egyre inkább rekatolizáló arisztokrácia soraiban, és talán az is, hogy 1619-ben Bethlen Gábor pártjára állt. Első, komolyabb méltóságát, a királyi tanácsosi címet 1623-ban, kamarási címét két évvel később nyerte el.
Sajnos életéről – más családtagjaival ellentétben – keveset tudunk, de az ismert adatok szerint Pál nem volt nagyapjához, apjához, illetve majdan fiához hasonlóan ambiciózus ember. Fiatalkori lovasbalesete is hozzájárulhatott, hogy kissé visszahúzódó, jámbor, vallásos főúr benyomását keltette. Ez utóbbit mindennél jobban tükrözi 1631-ben Csepregen kiadott evangélikus imádságoskönyve, az Áhitatos és buzgó imádságok.
A korábbi vélekedésekkel ellentétben nem Forgách Judit volt az első felesége, hanem Cziráky Borbála. Ezzel Pál rangon alul házasodott, de alig volt előkelőbb második felesége, Révay Judit is. Négy gyermekük született, de csak ketten érték meg a felnőttkort.
Nádasdy Pál az országos politikában betöltött szerepe mellett birtokainak is jó gazdája volt. 1615-ben ő fejezte be a sárvári vár erődrendszerének kiépítését, amelyet a várudvaron egy falba épített tábla örökít meg. Csepregen és Sopronkeresztúron is építkezett, illetve e két helyen nyomdát létesített, ahol főként evangélikus prédikációkat, hitvitázó iratokat jelentettek meg.
1633. október 15-én bekövetkezett halála után néhány nappal, 20-án, felesége összeíratta a sárvári várban található ingóságokat. A leltár hűen tükrözi egy korabeli arisztokrata mindennapi használati tárgyait és a számára fontos értékeket. (szg)
