Nádasdy III. Ferenc és Lippay György kapcsolata
Nádasdy III. Ferenc politikai karrierje őseivel ellentétben hátrányból indult. Mindent megtett azonban, hogy ezen változtasson és az ország vezetői köreibe kerüljön. Mindehhez azonban szüksége volt támogatókra, akik tanácsaikkal egyengették karrierjét. Közéjük tartozott többek között Lippay György esztergomi érsek is.
Nádasdy III. Ferenc 10 éves korában, 1633-ban elvesztette édesapját, Nádasdy Pált (1597/98-1633), aki a család korábbi tagjaival ellentétben nem jutott számottevő befolyáshoz az ország politikai életében. Az ifjú Ferencnek így saját erejéből kellett beilleszkedni a bécsi udvar kapcsolatrendszerébe. Mint Nádasdy Pál, úgy fia sem járt nyilvános iskolába, azonban neves evangélikus házitanítók oktatták őket. A bécsi udvarban ekkoriban azonban egyre inkább a katolikus hitet gyakorló főurak tettek szert befolyásra. Nádasdy Ferenc felismerve ezt a helyzetet, felesége Esterházy Júlia Anna édesapjának, Esterházy Miklósnak a hatására 1643-ban áttért a katolikus hitre. Pázmány Péter esztergomi érsek 1637-ben bekövetkezett halálát követően Lósy Péter, majd Lippay György, egri püspök lett az utóda. Az új érsek fontos hatással volt Nádasdy Ferenc királyi udvarhoz való viszonyának alakulásában.
Lippay György érsek
Lippay György 1600-ban született Bécsben. Apja révén, aki bécsi udvari titkár, majd királyi személynök volt neves iskolákban végezte tanulmányait. 1624-ben szentelték pappá, 1632 tavaszán elkísérte Pázmány Péter esztergomi érseket Rómába, ahol VIII. Orbán pápától apostoli protonotáriusi, valamint pápai kamarási címet szerzett. Ezt követően 1633-ban a sümegi székhelyű veszprémi püspökség élére került, ez év decemberében Pázmány Nagyszombatban püspökké szentelte fel. 1637-ben III. Ferdinánd áthelyezte az egri püspökség élére, majd 1642. november 18-án kinevezték esztergomi érsekké. Prímásként fő-és titkos kancellári címet szerzett, Esztergom vármegye örökös főispánja, császári titkos tanácsos. Egyházi tisztségei mellett nem elhanyagolhatóak világi tisztségei sem, hisz veszprémi főispán, a Magyar Tanács tagja, 1635 őszétől udvari kancellári címet töltött be. 1666. január 3-án hunyt el, végakarata szerint Pázmány Péter mellé temették a pozsonyi Szent Márton dómba.
Az érsek és Nádasdy Ferenc. Egy karrier kezdete
Nádasdy Ferenc és a Lippay család viszonya, 1633 novemberéig vezethető vissza, amikor az ifjú gróf édesapja, Nádasdy Pál halála után átvette Vas vármegye főispáni tisztségét, és a 10 esztendős fiúcska mellé III. Ferdinánd Lippay Gáspárt, Lippay György testvérét nevezte ki.
Nádasdy Ferenc és Lippay György viszonya azonban nem volt teljesen felhőtlen, amiről levelezésük is tanúskodik. Lippay főleg Nádasdy makacs és sokszor számára érthetetlen viselkedése miatt emelte fel hangját. Próbálta az ifjú grófot a bécsi udvarban elvárt viselkedési normák irányába terelni, mellyel elősegítheti a minél könnyebb beilleszkedést a főurak közé. A beilleszkedéshez a gróf, az ágostonos rendi szerzetes, Nikolaus Donellanus révén próbált kapcsolati tőkét kovácsolni. Tekintettel a család gazdasági helyzetére, a politikában korábban betöltött szerepére helyzeti előnye kétségtelen volt. Donellanus, a bécsi egyetem doktora, jó kapcsolatot ápolt III. Ferdinánddal, 1655-ben magyar tanácsossá nevezte ki. Tisztségét és az uralkodóhoz kapcsolódó viszonyát kihasználva került Nádasdy lépésről lépésre közelebb a bécsi udvarhoz. 1655-ben az uralkodó kinevezte országbíróvá, mellyel a második legmagasabb tisztséget töltötte be a 17. századi Magyar Királyságban. Nádasdy Ferenc az 1655-ös nádorválasztás alkalmával a nádori címet szerette volna megszerezni. A család történetében már volt nádor. Dédapja, Nádasdy Tamás a 16. század utolsó nádora volt 1555-től 1562-ig.
Ferencnek szüksége volt Lippay György esztergomi érsek támogatására is, azonban a gróf a magyar politika meghatározó személyével, Szelepcsényi György kancellárral nem tartott fenn jó viszonyt, így nem számíthatott Lippay teljes támogatására sem.
Húzd meg, ereszd meg
Országbíróvá történő kinevezése után Wesselényi Ferenc nádor és Nádasdy Ferenc egymáshoz való viszonya az 1657-1660-as erdélyi események hatására sokat változott. Ekkoriban az országbíró erőteljesen kiállt Rákóczi II. György fejedelem és törökellenes politikája mellett. A felső politikai körökben azonban nem nézték jó szemmel Nádasdy fejedelemhez fűződő jó viszonyát, és az országbíró törökellenes akcióit. A nádor és az országbíró között a békítő szerepet Lippay vállalta magára, aki érzékelte, hogy a török elleni veszedelemben, illetve a bécsi udvar magyarságot egyre inkább kizáró politikája mellett nem tűnik fel jó színben, ha a Magyar Királyság élén álló két főúr nemcsak nem ért egyet egymással, de még egymás haragosai is. Ráadásul mind a két főúr nádori illetve országbírói kinevezésében nagy szerepet töltött be Lippay György esztergomi érsek, akinek határozott személyisége és irányítási vágyai egyre terhesebbé vált számukra. Az ország két vezető személyisége közül Nádasdy kevésbé viselte jól az érsek irányítási vágyát, ami miatt a nádorral is összeszólalkozott. A két főúr között kialakult helyzet megoldását végül maga az érsek, Lippay vállalta magára, mikor érzékelte, hogy Wesselényi a tisztség letételén gondolkodik. Wesselényi és Nádasdy látva az ország rossz állapotát, és azt, hogy csak közös erővel tudnak sikerrel fellépni a bécsi udvar és a török ellen, Lippay közreműködésével békét kötöttek egymással és közösen dolgoztak a továbbiakban az ország megerősítésén.
Irodalom
Toma Katalin: Gróf Nádasdy Ferenc politikai pályaképe (1655-1666) doktori disszertáció, kézirat (letölthető: http://doktori.btk.elte.hu/hist/toma/diss.pdf)
Tusor Péter: „Írom Kegyelmednek, mint igaz magyar igaz magyarnak…”, Lippay György veszprémi és egri püspök, esztergomi érsek levelei magyar arisztokratákhoz, nemesekhez (1635-1665), Budapest, 2015.
