Nádasdy Ferenc hősi haditette
2012.02.19
1587 februárjában a harmincas éveiben járó Nádasdy Ferenc többedmagával megtámadta a Somogy megyei Koppány várát. Haditette ma is emlékezésre méltó. Nem véletlen azonban, hogy az ellenfél, az oszmán haderő vezetői is félelemmel vegyes tisztelettel emlékeztek meg róla. Az évforduló kapcsán idézzük fel a történetet!
1568-ban II. Szelim szultán és I. Miksa német-római császár és magyar király Drinápolyban békét kötöttek, amely több évtizedes háborúskodásnak vetett véget. A hivatalos békeidőszak 1593-ig, a tizenötéves háború megindulásáig tartott. Azonban a köztes időben sem volt nyugalom a végvárak vidékén, hol az oszmán-törökök, hol a magyar-horvát vitézek csaptak át az ellenfél területére zsákmányszerzés, vitézi próba, az ellenséges betörés megbosszulása céljából, de a fizetetlenség is sokszor sarkallta erre a katonákat. A magyar vitézek vezérei gyakran várkapitányok, illetve főurak, sőt alacsony sorból felemelkedett végvidéki bajnokok voltak. Olyan neves vezetői voltak katonáinknak, mint Batthyány Kristóf, Zrínyi György, Rákóczi Zsigmond, Pálffy Miklós, Gyulaffy László, Thury György, illetve Nádasdy Ferenc, akinek végvári harcai nyomán terjedt el jól ismert ragadványneve, a Fekete Bég. 1577-ben kapcsolódott be a törökellenes harcokba, a dunántúli, szlavóniai hadszíntér számos pontján megfordult, és majdnem mindig győzelmet aratott. Legnagyobb végvári diadalát 1587 februárjában hajtotta végre. Vezetésével 1700 végvári katona (köztük Huszár Péter pápai kapitány) vonult a komoly török erősség, Koppány ellen. A Balaton jegén észrevétlenül közelítették meg a várat, majd rajtaütésszerűen megrohanták. A várkapu berobbantásával szabaddá vált az út, a magyarok berohantak és a meglepett török védőket vágni kezdték.
Az ostromlók egy része a váron kívül az esetleges felmentő csapatok beérkezését várta. Hamarosan meg is érkeztek a simontornyai, a pécsi és a fehérvári bég katonái, de az utóbbiakat a pécsiek és a simontornyaiak magyaroknak nézték és elfutottak. Ugyanígy tettek a fehérvári törökök is.
Ezalatt a várban heves küzdelem indult, a parancsnok, Redzsef bég ellenállás nélkül megadta magát, de az alparancsnok, Musztafa bég vitézül küzdött. Kijelentette, hogy csak Nádasdynak fogja megadni magát, de a cseltől tartó magyarok egy hajdút küldtek a bég házához. Ő azonnal lelőtte a szerencsétlen vitézt, mire a magyarok a bégre gyújtották a házát.
Nádasdy másodszor akkor került életveszélybe, amikor egy kapualjból három török rohant rá, és a lova felbukott. Szerencsére gyorsabban állt talpra, mint támadói, így sikerült megmenekülnie a veszélyből.
A házakat a magyarok felgyújtották, sok török bennégett, mások lovakon elmenekültek. Őket a szultán azonban mint gyávákat, kivégeztette.
A gazdag zsákmánnyal február 27-én lovagoltak be a győztesek Pápára. Az uralkodó nem örült a tettnek, mert a fennálló béke veszélyeztetését látta a támadásban. Nádasdyt nem büntethette meg, hiszen saját csapatával portyázott, de Huszárt felelősségre vonta, mivel egy királyi vár őrségével vonult ki, és ezzel őrizetlenül hagyta a fontos végvárat.
A fontos koppányi vár elpusztítása komoly veszteség volt a törököknek, egyik legjelentősebb dunántúli erődítményük, szandzsákszékhelyük, gazdasági központjuk pusztult el. A bég katonái korábban rendszeresen pusztították a magyar falvakat, így a dunántúli főurak szemében már régóta vörös posztó volt. A Fekete István által A koppányi aga testamentuma című regényben olvasott lovagias török-magyar kapcsolatoknak a valóságban alig találjuk nyomát.
A magyar vitézek, köztük Nádasdy Ferenc is az ilyen, és ehhez hasonló portyákon edződtek, e tudásukat pedig később, a tizenötéves háborúban kamatoztathatták. (szg)
