Múzeumpedagógiai csapatunk saját, a sárvári iskolákat bevonó programját bemutató előadással vett részt egy balatonfüredi tanácskozáson. A találkozón egy országos program színes kínálatának egy szeletét ismerhettük meg.
Az élet nem áll meg, de fontos a szabályok betartása. Természetesen nem könnyű a maszkot órákon át viselni, közben beszélgetni, gyakorlaton részt venni. Ma sokkal fontosabb a szemünkkel mosolyogni, mint bármikor.
Ha a megelőzés szempontjából nézzük, és ez ma nagyon fontos, a balatonfüredi Vaszary villa munkatársai és tegyük hozzá, vendégei mindent megtettek biztonságuk érdekében. A bejáratnál érintésmentes kézfertőtlenítő várt minket, a takarítás folyamatos volt és az előadótérben szintén ott volt a kézfertőtlenítő. A résztvevők maszkviselése is rendben volt.
Az online tér előnyeit jól ismerjük, de személyes találkozóink újra és újra megerősítik, hogy a virtuális út egyáltalán nem minden. Sőt. Öt intézmény, a villán kívül a szentendrei Ferenczy Múzeum, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum, a pécsi Várostörténeti Múzeum és mi, a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum munkatársai saját programjait mutatták be.
Minden kezdeményezés célja a diákok szervezett és átgondolt bevonása a múzeumok világába. A megvalósult programok áttekintése és a tapasztalatok cseréje a személyes találkozások alkalmával sokkal mélyebb. A balatonfüredi találkozó is alátámasztotta feltételezésünket, hogy a képernyő inkább elválaszt, mint összeköt.
A vendéglátó intézmény a Ferenczy Múzeum időszaki kiállítását és a hozzátartozó, a gyerekeket, de szerintünk egyben a felnőtteket is a kortárs művészethez közel hozó programot mutatott be. Belépve a kiállítótérbe egyből kedvünk lett volna az alkotáshoz.
És a volna valósággá vált, ugyanis erről szól többek között a tárlat és a szakavatott foglalkozás. Kártyák, társasjáték, címkék a falon, videoinstalláció és klasszikus kiállítási tárgy jól elfértek egymás mellett.Kérdések és válaszok labirintusán át valóban úgy éreztük, hogy megértettünk valamit.
Méghozzá nem a modern művészetet feltétlenül, hanem saját magunkhoz kerültünk közelebb egy másik szempontból. Megtapasztalhattuk, hogy a megértés nem rutin cselekvés, hanem egy gondolkodással kísért folyamat. Néha eredménnyel zárul, de sokkal izgalmasabb, ha még egy kérdéssel. A Láthatatlan jelenlét című kiállítás ezt a lehetőséget kínálja nekünk.
Borsos Dóra munkatársunk az inspiráció lehetőségét látta a találkozóban. „A konferencia innovatív kiállítótérben zajlott le, gyerekeknek, fiataloknak szóló kiállításban jártunk, ahol a kortárs művészetet kortárs módon mutatták be. Ez pedig megalapozta azt a kreativitást, ami az egész napra jellemző volt. Kicsit mi is átélhettük azt, amit a gyerekek a kollégák foglalkozásain, ez pedig még több ötletet adott, hogy hazatérve mi mindent tudunk még adni a hozzánk betérő látogatóknak.”
Pécsről nemcsak egy jó együttműködésre kaptunk példát, hanem alaposan megmozgattak minket, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A Városi Múzeum a tímárházban található Pécsen, ami jó alkalmat adott arra, hogy a közösségi együttműködés lehetőségeit bemutató programmal jelentkezzenek.
A múzeumpedagógiai foglalkozás célja, hogy hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű és fejlesztésre szoruló diákoknak színházi nevelési módszerekkel a siker fantasztikus érzését adják. Múzeum, kiállítás és színház.
Egy inspiráló lehetőség, melyet a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa és a Keret Alkotó Csoport Kulturális Egyesület tagjai, egy drámapedagógus és egy pszichológus mutatott be nekünk működés közben, azaz a bevonásunkkal.
Jártunk, keltünk, csodálkoztunk, játszottunk, kiestünk és bekerültünk, szobrot alkottunk és felszabadultunk. Ha ez a húsz perc ennyi energiát felszabadít, milyen sokat jelenthet hat alkalom!
Ódor Viktóra, munkatársunk az élmények szerepét emelte ki. „A múzeumpedagógiai mintaprojektek világába nyerhettünk betekintést elméletben és gyakorlatban is. Meglepően kellemes játékokkal pillanatok alatt feloldódott a hangulat, és láthattuk, hogy különböző múzeumok, különböző perspektívákkal és különböző adottságokkal, hogyan tartanak informatív és élvezetes foglalkozásokat.”
A kaposvári múzeum programjai arra vállalkoznak, hogy lelassítsák a gyerekeket a kiállításban. Rávegyék őket arra, hogy a gyors rohanás helyett fedezzék fel a tárgyakat, rajtuk keresztül ismerjenek meg történeteket, emberi sorsokat.
Általános tapasztalat ugyanis, hogy gyakran túl akarunk lenni azon, ami éppen előttünk van. Gyorsan tanuljuk meg az angol szavakat, oldjuk meg a kétismeretlenes egyenletet, minél hamarabb érjünk a vers végére. Csakhogy mást csinálhassunk.
A Tárgyak, sorsok, emberek című múzeumpedagógiai foglalkozás a Rippl Rónai Múzeum néprajzi és régészeti kiállítására építve érdekes tárgyakon keresztül tárja fel az élet nagy kérdéseit. A kaposvári múzeum hun áldozati ezüstje, a kincsleletek, népviseleti anyaga valóban megállítja az embert.
Az értő beszélgetések kulcsot adnak a résztvevő diákoknak, hogy máshol is, más múzeumban, más környezetben megálljanak egy kicsit és ne akarjanak gyorsan túlleni mindenen. A múzeumon semmiképp.
Mi is nagy fába vágtuk a fejszénket. Tudjuk, mert három évvel ezelőtt, sőt előzményeit tekintve, akár több mint fél évtizede kezdtük el a nagy terv megvalósítását. Lépésről lépésre. Célunk nem kisebb, mint egy olyan generáció kinevelése, mely nemcsak szereti, hanem érti is a múzeumot.
Tudja, mit jelent egy tárgy útja, mi egy muzeológus feladata, miért fontos a teremőr, a tárlatvezető. Ugyanakkor mer kérdezni és mer gondolkodni. Szerintünk ugyanis a múzeum egy olyan hely, ahol nem elmúlt dolgokat őriznek poros polcokon, hanem egy olyan tárgyi és szellemi hagyatékot gondoznak, tárnak fel és mutatnak be, melynek üzenete van.
Az üzenetet azonban meg kell hallani. A Páratlan. Lépésről lépésre egy ismeretlen ismerőssel programunk ezt kínálja. Molnár Andrea, a sárvári múzeum munkatársa, a program felelőse előadásában rámutatott, hogy múzeumpedagógia foglalkozásunk azért is páratlan, mert ezt még máshol így nem teszik.
Évről évre díjmentes foglalkozásra várjuk a sárvári iskolák páratlan évfolyamait. Más és más, folyamatosan változó és a korunk kérdéseire válaszokat kereső, vagy éppen kérdéseket megfogalmazó tematikával, témákkal.
A kisiskolások először csak a múzeumot fedezik fel, ahol lehet csendben lenni, de lehet örülni is. Majd lassan haladva az idővel, a középiskolában már az élet nagy kérdéseit járjuk körül. Szép lassan, megfontoltan, lépésről lépésre. Hiszen van időnk. Hat évesen kezdjük és tizenhét évesen fejezzük be. Ennyi talán elég.
A balatonfüredi találkozó, a szóba került kiállítás és az ismertetett mintaprojektek a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosító számú projekt múzeumi komponensének keretében jöttek létre, melynek szakmai megvalósítója a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ.
múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.
takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu
Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15218 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.