Krausz Sándor
Sárvár-Vármellék, 1896. június 20.– Harka-Kópháza, 1945. március 15. Kereskedő, vállalkozó, gyáros, képviselőtestületi tag, hitközségi elnök.
Krausz József fia. Mosonmagyaróváron, majd Bécsben szerezett kereskedelmi diplomát, több nyelven beszélt. 1914-től az orosz fronton harcolt tüzérként, de fogságba esett. 1918-ban főhadnagyként tért haza. 1929-től apja társtulajdonosa volt a vállalkozásaiban, a Sárvári Első Vajkiviteli Vállalatnál, a Sárvári Új Téglagyárnál és a kereskedésben. Apja halála után egyedül vitte tovább a cégeket, modernizálta a gyártótechnológiát, új piacokat keresett termékeinek. Vajkészítménye eljutottak Németországba, Dániába, de még a Vatikánba is.
Édesapja nyomdokain haladva szintén tagja lett a városi képviselőtestületnek, ő is betöltötte a hitközség és a Sárvári Kereskedelmi Kör elnöki tisztét. A második világháború alatt azonban a fennálló törvények értelmében képviselői tagságát megszüntették, vállalkozásaiban korlátozták, majd többször is munkaszolgálatra vitték.
1944-ben családjával együtt a gettóba, majd újra munkaszolgálatra került. Innen már nem térhetett haza, tífuszban halt meg az ország nyugati határán. Tömegsírba temették, de a később kihantolt maradványok között nem sikerült azonosítani az övét. Jelenleg a rákoskeresztúri temető közös sírjában nyugszik.
Feleségétől, Fischl Józsa Máriától két gyermek, egy leány és egy fiú született. A háború után az özvegy rövid ideig igazgatta a vállalatokat, de 1948-ban államosították az üzemeket. A Krausz-család ekkor elköltözött a városból. Lakóházuk, amely jelenleg a Tüdőgondozó és Tüdőszűrő Állomásnak ad otthont, azonban megcsodálható a Rákóczi úton.
Irodalom
Szibler Gábor: A Krausz-család története és szerepe Sárvár életében I-II. In.: Honismereti Híradó, Sárvár. 2004. és 2005. száma
A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934.
