Keresés a weboldalon

Szemek a kávézás történetéből

Szemek a kávézás történetéből. A sárvári múzeum gyűjteményeiből

2018.09.28

A napot kávéval kezdeni sok ember számára természetes. Délben a napot egy újabb adag elfogyasztásával tovább lendíteni szintén nem szokatlan. Délután sokan már túlzásnak tartják, de mások egy jó nap kellemes befejezésének tartják.

Ma egy termék divatba hozásához egyik célravezető lehetőségnek tartják, hogy ismert embereket kérnek meg, öltözködjenek egy adott márka ruháiba, hordjanak ismert nevű táskát vagy igyanak egy kortyot egy finom italból. Régen sem volt ez másképp, csak akkor nem a reklámcégek fizettek kemény összegeket, hanem mindez észrevétlenül és természetesen jóval lassabban zajlott.

Mint sok minden más esetében, a kávénál is a felső társadalmi rétegek játszottak fontos szerepet a színében kissé gyanús, ízében sem megszokott ital elterjedésében. A kávé fekete színével kapcsolatban Erzsébet Sarolta (1652-1722) pfalzi hercegnő rövid tömörséggel jegyezte meg, hogy olyan, mint a korom.

Kávé – férfiak, nők

Európában a kávé ismerete a 16. század második felében dokumentálható először. Érdemes megjegyezni, hogy eleinte nem a növényről adtak hírt, hanem a kávé élvezetéről. Egy német botanikus, Leonhard Rauwolff, aki egy több száz növényből álló gyűjteménnyel rendelkezett, de kávéból nem gyűjtött példányt, az első közé tartozik, aki az európaiaknak beszámolt a kávéról.

Az augsburgi kereskedő, a magyarországi rézbányászatban is érdekelt Melchior Manlich megbízásából indult három évig tartó utazásra 1573-ban. Célja olyan új termékek felkutatása volt, melyek árusítása haszonnal kecsegtet. Rauwolff jól ismert városok mindennapi életét ismerte meg, mint Tripolis, Aleppó, Bagdad, Jeruzsálem, Isztambul.

Élettörténetéhez hozzá tartozik, hogy visszatérése után vallási ellentétek miatt, ne felejtsük, a reformáció korában járunk, hamarosan elhagyta Augsburgot. Magyarországra került, ahol orvosként működött. Vácon halt meg vérhasban 1596 szeptemberében 61 éves korában.

Keleten tett (ahogy írja inn die Morgenländer) utazásáról 1582-ben jelent meg német nyelvű beszámolója. Élményei közé tartoztak azok a nyitott üzletek Aleppóban, melyekben az emberek „a földön ültek és közösen ittak. Többek közt egy finom italt, melyet ők nagyra értékelnek”.

A színét a fekete tintához hasonlította. Megtudta, hogy a betegségben, különösen a gyomorbántalmakban szenvedők számára hasznos a kávé fogyasztása, melyet forrón isznak. Megfigyelése szerint általában reggel fogyasztják nyilvános helyeken „mély porcelán tálkából”. Az aleppóiak egy kicsit leülnek, megisszák a kávét és mennek is tovább. 

Kávéscsésze aljjal, cseh, 19. század (Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár, ltsz. 63.24.1.1.)

Az Oszmán Birodalomban, melynek ekkor része volt a szíriai Aleppó is, a kávézás szokása a 16. század második felében terjedt el. A fővárosban, Isztambulban a század közepén, az 1550-es években már itták a kávét. Szülejmán szultán (1520-1566) 1554-ben luxusadót vetett ki a feketére, hogy megállítsa annak terjedését.

Célját nem érte el, néhány évtizeddel később minden társadalmi réteg élvezte a kávét, a kávézás közösségi fogyasztását. Gianfrancesco Morosini (1537-1596) bíboros, Velence követe a szultánnál a következőképp számolt be élményeiről. A leírásban sorra megjelennek a keleti emberrel kapcsolatos általánosító előítéletek, ugyanakkor hírértéke abban áll, hogy dokumentálja, mennyire széles körben terjedt el a kávé a fővárosban.

„Ezek az emberek nagyon közönségesek, rosszul öltöznek és egyáltalán nem jó üzletemberek és legtöbb idejüket henyéléssel töltik és teljesen nyilvánosan a kocsmákban ugyanúgy mint a nyílt utcán beszélgetés közben– nemcsak a legalsóbb, hanem a felsőbb rétegbeliek – egyfajta fekete vizet isznak, amit felforraltan vesznek magukhoz és amit kávénak (Cavée) hívnak. Nevét egy magról kapta, és azt mondják róla, az embert ébren tartja.”

Érdemes felfigyelni arra, a leírások szinte kivétel nélkül arról szólnak, hogy a kávézás társas tevékenység. Egy ma is élő általános kép születésénél járunk, mely korunkig hat. A társalgás mellé egy jó fekete szinte kötelező elem. A korszak nagy utazója, Pietro della Valle (1586-1652), aki több mint egy évtizedig járta a távoli tájakat, az Oszmán Birodalomban, de Perzsiában is, szintén megjegyezte leírásában a kávéról, hogy „alig látni olyan baráti összejövetelt, ahol nem isszák”.

A kávéházakban a nők nem jelenhettek meg, de ők sem maradtak le a kávé élvezetéről. Kairóból ismert olyan házassági szerződés, melyben 

az egyik pont előírta a férjnek, hogy gondoskodnia kell felesége számára a megfelelő mennyiségű kávéról.

Tálcák, csészék, asztalok

Meisseni készlet, 18. század közepe (Sárvár, Nádasdy Ferenc Múzeum, ltsz. 87.5.1-25)

Az arab világban felfedezett fekete először az Oszmán Birodalomban terjedt el, majd rajta keresztül, az ottani európai felfedezők, utazók és legfontosabb szereplőként a kereskedők révén lassan az öreg kontinensen szintén ismertté vált.

Nemcsak az ital, hanem a fogyasztás tárgyi kellékei, melyek szintén fontosak, hasonlóképp eredetüket keleten veszik. A kávéskanna, a kerámia, illetve porceláncsésze, sőt a kisasztal gyakran felbukkan a leírásokban. Az utazó, Jean de Laroque (1661-1745), a Francia Akadémia egyik alapítója Arábiában tett utazást, melyről természetesen könyvet adott ki. Beszámolója végén röviden írt a kávé történetéről szép metszeteken mutatva be a kávécserjét. A kávéivás külsőségeiről a következőképp emlékezik meg.

„A kávét sima tálcán szolgálják fel, mely általában festett és lakozott fából, néha ezüstbő készült. A tálcára 15-20 csészét helyeznek. A csészék porcelánok, melyeket gazdag vagy különleges embereknél kis, alacsony ezüstedénybe tesznek. Ezt a csészét findzsának hívják, félig olyan magasak, mint a mi csészéink. Soha nem töltik a peremig, nemcsak azért, hogy ne löttyintsék ki, hanem hogy a forró kávét tartalmazó csészét meg tudják fogni. A hüvelykujjal alul a két felső ujjal a csésze peremét.”

A tárgyak anyaga, használata, a leírásban a csésze megfogása az európai kávéfogyasztásban is megjelent.

Már az első leírásokban hangsúlyos elem, hogy a kávét a keleti területeken a földön ülve fogyasztják. Ma egy isztambuli kávéházban is gyakran székeken és kis asztalok mellett élvezzük az ízeket. Míg a kávéfogyasztás az egykori Oszmán Birodalom területéről indult hódító útjára, addig az asztal melletti kávézás Európából terjedt el Törökország felé.

Az isztambuli İstiklal Caddesi (Függetlenség Útja) közepe táján található egy cukrászda, tükrökkel, márványasztalokkal, csillogó csillárokkal és természetesen varázslatos ízű sütikkel és kávékkal, török és európai módra készítve. Mindezt Párizs nélkül nem élvezhetnénk. Igaz a történetet mégis a törökök kezdik.

Kávéscsésze aljjal, Bécs, 19. század közepe (Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár, ltsz. 87.15.1-2.)

1669-ben egy követség érkezett Isztambulból és közel egy évet a francia fővárosban töltött. A párizsiakat elvarázsolta a szultáni küldöttség. Mindenféle hírek terjengtek Párizsban. Azt beszélték, hogy a bérelt szobákban finom illat terjeng és a núbiai szolgák kis, vékonyfalú porceláncsészékben forró, fekete italt kínálnak. Arról is beszéltek, hogy sok titkot megtudott a küldöttség vezetője azoktól, akik megkóstolták a titokzatos italt. Ekkoriban már a kávé ismert volt Európában, de annak inkább orvosi hatást tulajdonítottak, nem élvezeti cikként tekintettek rá.

Velencében ekkor már két és fél évtizede működött kávéház, hírek erről Párizsba is eljutottak, de a fogyasztás módjáról csak a leírásokból értesültek. A küldöttség szállását felkereső fővárosiak most láthatták saját szemükkel, mit is jelent a kávézás. Az ismeretlentől való félelem miatt terjedhettek el azok a hírek, hogy a kávénak bódító hatása van és megoldja a nyelvet.

Egy kimutatás szerint 1660-ban Marseille-be már több mázsa (a szakirodalom szerint 1900 mázsa) kávébab érkezett. A kereskedő, aki először behozta a szemeket, Pierre de Laroque, az említett Jean édesapja volt. A fiú számolt be arról, hogy apja már 1644-ben kávéval érkezett vissza Isztambulból (korabeli nevén Konstantinápolyból), de a szállítmány közt volt likőr is. A franciák számára ezek igencsak különleges termékek voltak, de ekkor még inkább a csokoládé mellé tették le a voksot. Természetesen azok, akik megengedhették maguknak. Az első kávéház végül Marseille-ben nyílt meg francia földön, majd több is követte a város területén, míg Párizsban 1672-től élvezhették nyilvános helyen a kávé ízét.

Kávéskészlet, Budapest, Fischer és Mayer (Sárvár, Nádasdy Ferenc Múzeum, ltsz. 87.48.1-12.)

Nagy változást hozott, amikor 1689-ben a híres színházzal, a Comédie Française-zel szemben nyílt meg a Café Procope. Nevét alapítójáról kapta, aki limonádékereskedéssel kezdte pályafutását. Mobil árusítóhelyekről kínálta az italt, majd gondolt egyet és kávét is árulni kezdett. Láthatóan megnövekedett ezután a bevétele és jutott el egy kávéház alapításának a gondolatáig, majd az ötlet megvalósításáig.

A Café Procope ma is működik Párizsban. Az elmúlt századok során számtalan híres ember megfordult a kávéházban, rendszeresen beszélgettek ott, sőt politikai változásokról álmodtak. Csak néhány név a régi időkből: Voltaire, Diderot, Robespierre, Danton, Balzac, Victor Hugo. Vendég volt itt a fiatal Napóleon, aki akkoriban pénz szűkében volt. A kávéért arra kényszerült, hogy kalapját zálogba hagyja.

A kávéháznak hatását magunk is láthatjuk, ha betérünk egy modern változatba. A Procope újításai közé tartozott ugyanis a kristálycsillárok, a tükrök és a márványasztalkák.

A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum kiállításaiban és raktárában több kávéskészletet mutat be, illetve őriz. Kávéskannák, csészék, cukortartók és számtalan kellék. Írásunkban a kávézás élvezetének néhány szálát mutattuk be. Tisztában vagyunk vele, hogy a téma kimeríthetetlen. Vissza is térünk rá, de előtte iszunk egy finom kávét. Kérjük, tegye meg Ön is.

Egészségére!


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 3495 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

Nádasdy-vár

Programok a várban

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Kövessen minket!



A legfrissebb blogok

2018.09.21

A barangolás művészete

Hátratett kézzel sétálni egy ösvényen és közben hallgatni a madárcsicse...

2018.09.13

Öt érv a főnöknek, hogy kell egy blog

A múzeumok számtalan lehetőséget vesznek igénybe, hogy kapcsolatba lépjene...

2018.07.05

mégis más!

Öt éve várjuk vendégeinket júliusban és augusztusban este 9 óráig. Minde...

2018.06.13

A jégkrém elfogyhat, a múzeum nem

Még el sem kezdődött az uborkaszezon, már a reggeli böngészés közben rá...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H