Károly Róbert
Nápoly, 1288. – Visegrád, 1342. június 16. Anjou nápolyi herceg, magyar király (1308-1342).
V. István magyar király dédunokája 12 esztendősen érkezett Magyarországra, hogy III. András, utolsó Árpád-házi királytól megszerezze a trónt. Azonban évekig tartó küzdelem várt rá nemcsak a hozzá hasonló trónjelöltekkel (Vencel és Ottó), hanem az egész országrészeket kiskirályként uraló oligarchákkal is. Csaknem tizenöt évig tartó harcok után sikerült megszilárdítania uralmát, és nekilátott, hogy átalakítsa az ország gazdaságát, hadseregét.
Értékálló aranypénzt veretett, elősegítette a városok fejlődését, új alapokra helyezte a vármegyék kormányzását és az ország hadseregét. Sikeres külpolitikával Magyarországot Közép-Európa legerősebb államává tette. Jó kapcsolatokat épített ki a szomszédos Cseh- és Lengyelországgal, amely lehetővé tette, hogy az utóbbi trónját később fia megszerezhesse.
1328. május 10-én a Sárvár melletti településről, Sárszigetről érkező küldöttségnek, András sárvári plébánosnak, Miklós sárszigeti bírónak és Thereb Jánosnak sikerült a valószínűleg korábban is meglévő (talán Kőszegi János nádortól kapott) kiváltságait a királlyal megerősíttetnie, így lett a mai Sárvár ettől kezdve 1871-ig mezőváros. A kiváltságlevélben Károly megengedte, hogy a város a belső ügyeit önállóan intézhesse, bírót válasszon, valamint a szomszédos területekből elegendő földhöz jusson a terjeszkedéshez. Bárkit befogadhattak a falak közé, és kereskedőik a harmincadvám megfizetése alól a környéken mentességet kaptak. Ezek a jogok vetették meg a későbbi fejlődés alapjait. (szg)
Irodalom
Érszegi Géza: Sárvár a X-XV. században. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története, Sárvár, 2000. 59-60.
Bertényi Iván: A vegyes házi királyok. In.: Gáspár Zsuzsa – Horváth Jenő (szerk.): Királyok könyve. Budapest, 1995. 62-63.
