×

Nádasdy Ferenc
Múzeum
Sárvár

FőoldalLátogatásMúzeumsuliTudástárMúzeum
Baden bei Wientől Münchenen, Sárváron át Herendig

Baden bei Wientől Münchenen, Sárváron át Herendig

Az ajándék fontos annak, aki kapja, de fontos annak is, aki adja. Évtizedekkel később azonban egy ajándéktárgy fontos eleme lehet egy kutatásnak is. Egy romantikus történet és egy herendi tál nyomába eredünk.

Nem tudjuk, kértek-e és netán kaptak is engedélyt a sárváriak arra, hogy belépjenek a hercegi rózsakertbe. Az utókor csak apró utalásokból sejti az egykori kert létezését. Sem pontos helyéről, sem virágairól, azok fajtáiról, mennyiségéről nincsenek ugyanis pontos értesüléseink. Arról, hogy egyáltalán létezett, először egy esküvői beszámolóból értesülünk.

Sárvártól alig száz kilométerre, a híres osztrák fürdővárosban, Baden bei Wienben, a weilburgi kastély kápolnájában fogadott egymásnak örök hűséget Ferenc bajor herceg és Isabella le Croy hercegnő. A 1912. július 8-án tartott esküvőről mind a külföldi, mind a hazai lapok tudósítottak.

Részletes beszámolót közölt többek közt a Wiener Zeitung, már a nagy esemény napján. Az írásból megtudjuk, hogy 11 órakor kezdődött az esküvő. A nászmenet, élen a menyasszony édesanyjával a kastély nagyszalonjából indult, majd áthaladt a parkon és megérkezett a kápolnába.

Az élen a közvetlen rokonság haladt, köztük a vőlegény testvérei. Őket követte a vőlegény édesapja, Lajos bajor királyi-herceg, ekkor már a bajor trón várományosa, aki mellett Ferenc ment. A menyasszonyt nem kísérhette az édesapja, mert 1906-ban elhunyt. Isabella le Croy ezért a vőlegény édesanyjának, Mária Terézia Dorottya modenai főhercegnőnek a kíséretében haladt a kápolna felé. A sort a koszorúslányok és fiúk zárták.

A házasságkötés után a vendégeket a kastély nagytermében várták ünnepi ebédre. A hatalmas asztal közepén ült az ifjú pár. A herceg jobbján foglalt helyet édesapja, balján pedig az ifjú feleség. Az ebéd után a házaspár nászútra indult.

A külföldi lapokban azonban nem bukkanunk arra az érdekes közjátékra, melyről a magyar újságok részleteket közölnek. Történt ugyanis, hogy miközben a nászmenet a kápolna felé tartott, hirtelen egy sárvári küldöttség tűnt fel a színen.

A küldöttséget Masát Mihály, a sárvári bajor uradalom kormányzója vezette. Hamarosan kiderült, hogy a Rába menti község képviselőtestülete néhány nappal korábbi ülésén úgy döntött, hogy a házasságkötés alkalmából tisztelgő, a korabeli szóhasználat szerint hódoló feliratban köszönti a vőlegényt és az édesapát, a bajor trón várományosát, Lajos királyi-herceget.

Baden bei Wientől Münchenen, Sárváron át Herendig

A sárvári küldöttséget örömmel fogadták, nemcsak az érintett hercegek, hanem a lányok is. Az első meglepetésből ocsúdva Masát Mihály először Lajos trónörökösnek nyújtotta át az iratot, majd fiának, Ferenc hercegnek. A vőlegény megköszönte a sárváriak üdvözletét, majd édesapjával közösen elolvasták az átadott szöveget.

Az üdvözletet magyarul fogalmazták meg Sárváron, de ez nem okozott gondot a bajor hercegeknek, ugyanis Lajos ekkor már közel négy évtizede évente több alkalommal is hosszabb-rövidebb időt töltött el Sárváron, ahol komoly mintagazdaságot üzemeltetett.

Az ekkor 37 éves fia, ha nem is tökéletesen még, de már értett magyarul. Örömmel is tolmácsolt menyasszonyának, aki csodálkozva nézte az előtte játszódó jelenetet. Lajos lányai, Ferenc testvérei azonban vidáman, nevetve vegyültek el a sárváriak között, hiszen ők is rendszeres látogatók voltak az egykori Nádasdy-, most Wittelsbach-kastélyban. Ferencet annyira meghatotta a gesztus, hogy egyből rövid válaszlevelet fogalmazott.

A sárváriak azonban nem jöttek üres kézzel. Hatalmas rózsacsokrokat hoztak ugyanis magukkal. Az ifjú hercegnők egyből lecserélték bokrétáikat a sárvári ajándékokra, sőt Isabella le Croy is úgy döntött, menyasszonyi csokrát kicseréli a messzi földről érkezett rózsákra. A beszámolókat közlő híradások hozzáteszik a történethez, hogy a rózsák nem a sárvári magánkertekből származtak, hanem egyenesen a bajor uradalom várkertjéből.

Az esküvői tudósítások sajnos nem mondanak közelebbit, csak a tényt rögzítik, a rózsák a várkertből érkeztek Baden bei Wienbe. A rózsák szeretetét a bajor uralkodó családba Ferenc herceg édesanyja, Mária Terézia Dorottya hozta. Rendkívüli hölgyről van szó, aki egy temetésen lett fülig szerelmes Lajos hercegbe.

A herceg a Wittelsbachokat képviselte a bajor király, I. Lajos unokájának bécsi temetésén 1867 nyarán. A súlyos égési sérülések miatt elhunyt Matilda hercegnőt utolsó útjára elkísérte a modenai főhercegnő is. A szomorú eseményen a két ifjú, a 22 éves herceg és a 18 éves főhercegnő első pillantásra szerelmes lett egymásba. Az eljegyzésre hamarosan sor került, az esküvőt pedig 1868 februárjában tartották meg.

Boldog házasság következett bőséges gyermekáldással. 1918 telén ünnepelték aranylakodalmukat. A sárvári vár falán ma is látható emléktábla pedig az uradalom alkalmazottainak tiszteletét őrizte meg az utókornak.

Baden bei Wientől Münchenen, Sárváron át Herendig

A gyerekek sorában a harmadik, a fiúkéban a második volt Ferenc, aki 1875-ben látta meg a napvilágot a leutstetteni kastélyban. Az apa ebben az évben vásárolta meg a birtokot és a hozzá tartozó kastélyt a Starnbergi-tó partján München közelében. A következő évtizedekben a család egyik kedvenc tartózkodási helyévé vált a kastély.

Míg Lajos egy mintagazdaságot hozott itt létre, addig Mária Terézia Dorottya egy hatalmas rózsakertet. A főhercegnő kedvenc virága az ibolya mellett ugyanis a rózsa volt. Nyaranként mintegy 35 ezer rózsa virágzott a kertben. Az illatos virág szeretete Sárváron is nyomot hagyott. A főhercegnő a várkertben szintén rózsakertet hozott létre. Helyét azonban sajnos nem ismerjük. Bárhol lehetett a kastélyt körbeölelő várkertben.

Annyit tudunk, hogy a két világháború között rózsák virágoztak a várkert nyugati oldalán. Ekkor azonban ez már a város kezelésében állt. Ferenc herceg, aki 1922 óta két évtizeden át állandó lakosa volt a kastélynak, az 1920-as évek közepén egyik forrásunk szerint száz, egy másik szerint 150 évre a város rendelkezésére bocsátotta a várkert ezen részét. A várfal tövében az uradalmi alkalmazottak kertjeiket művelték, melyet egy kerítés választott el a városi parktól. A kis utakat bokrok, néhol rózsák szegélyezték. A Városháza felé egy rózsalugason át vezetett az út.

Baden bei Wientől Münchenen, Sárváron át Herendig

Érdekes, igaz negatív adalékként szolgálhat kutatásunkhoz az ún. királyi készlet. Ferenc herceg 1918-ban szülei aranylakodalmára egy porcelánkészletet rendelt a család nymphenburgi porcelánmanufaktúrájától. Az egyes darabok érdekessége, hogy a tálak, tányérok alján, a csészék oldalán olyan helyeket ábrázoltak, melyek a házaspár számára kedvesek voltak. Természetesen Sárvár is több darabon szerepelt. A készletet sokáig a sárvári kastélyban őrizték, de a második világháború végén elszállították innen. Az egyik darabon a sárvári várat láthatjuk. A nyugati nézőpontból készült festett képen látható a városháza a hozzá csatlakozó kis, földszintes épületekkel, illetve a vár. Az előtte lévő területen, a várkertben sem fát, sem más növényt, például rózsát, rózsakertet nem ábrázoltak. Mivel a kép többi része hiteles, ezért megkockáztathatjuk, hogy a rózsakert, ahonnan az esküvőre a sárváriak a gyönyörű virágokat vették, nem itt volt.

A várkert ezen részének virágosítására csak azután kerülhetett sor, miután Ferenc herceg azt a településnek átengedte. Szép bizonyítéka ennek a Nádasdy Ferenc Múzeum kiállításán megtekinthető herendi tál 1937-ből.

A másfél évtizede Sárváron élő Ferenc herceg és felesége, Isabella 25. házassági évfordulójára az uradalom tisztikara egy meglepetéssel készült. A Herendi Porcelánmanufaktúrától rendeltek egy tányért, mely a sárvári várat ábrázolja a városi kerttel a nyugati oldalon.

Hátoldalán kék színnel a következő feliratot olvashatjuk:

„Ferenc bajor kir. Herceg és Isabella bajor kir. Hercegasszony ő fenségeik ezüstlakodalma emlékére elévülhetetlen hálával és mélységes hódolattal a Sárvári Uradalom tisztikara. 1937. Július 8.”
Baden bei Wientől Münchenen, Sárváron át Herendig

Az áttört szegélyű műtárgyat a manufaktúra levéltárában őrzött levél szerint végül 1937 koratelén adták át a házaspárnak, akiknek nagy örömet szerzett a meglepetés. A köszönő levelet Csöndes László a bajor királyi-hercegi uradalom jószágigazgatója írta alá.

A december 17-én kelt levél szövege a következő:

„Van szerencsém értesíteni, hogy a nyár folyamán az uradalmi tisztikar rendelésére szállított dísztálat különböző akadályok miatt csak a múlt hó 19-én tudtuk a Fenségeknek átadni.

Örömünkre szolgál, hogy ez alkalommal b[ecses] tudomásukra hozhatjuk, hogy a tál szépsége Ő Kir. Fenségeiket nagyon meglepte és arról a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Mellékelten küldünk arról két fényképfelvételt.

A magunk részéről is nagyon köszönjük a gondos és figyelmes kiszolgálást.”

Arról, hogy mi akadályozta a nyár közepi átadást, nincsenek pontos elképzeléseink. Annyit tudunk, hogy a nyár boldog családi ügyekkel teltek. A korabeli híradások arról adtak hírt, hogy a házaspár ezüstlakodalmát Bajorországban ünnepelte. Az évforduló napján a sárvári Szent László templomban Huszár Mihály apátplébános, országgyűlési képviselő mondott hálaadó szentmisét. A herceg utasítására e napon birtokain munkaszünetet tartottak, illetve megvendégelték az uradalmi alkalmazottakat.

Hamarosan a házaspár hazaérkezett, mert alig egy héttel ezüstlakodalmuk megünneplése után lányukat, Máriát Sárváron eljegyezte az utolsó brazil császér, II. Pedro / Péter (1831-1889) Franciaországban élő dédunokája Pedro Henrique Orléans-Braganza hercege. Az esküvőre augusztus 19-én került sor a Münchenhez közeli Nymphenburgban. A kastély nemcsak a bajor dinasztia porcelánmanufaktúrájának adott otthont, hanem a család kedvelt tartózkodási helye volt.

A herendi tál átadására az ősz első két hónapjában sem került sor, csupán november közepén. A meglepetés örömét azonban nem csökkentette az alacsony hőmérséklet és az a néhány csepp eső, mely aznap szinte alig ért földet.

Baden bei Wientől Münchenen, Sárváron át Herendig

A tányér a várkertet ábrázolja egy nyári napon, a házasságkötés időpontjára gondolva, júliusban. A fehér falú kastély északnyugati bástyáján jól láthatók a kis kőoszlopok, illetve a jégpince bejárata. A várfal tövében kivehető a kerítés is, mely mögött az alkalmazottak konyhakertjeit találjuk. A várfal belső oldalán pedig a műhelyek, gazdasági épületek padlásai magasodnak.

A várkert itt ábrázolt részét később Felvonulási térnek mondták. 1937-ben inkább egy homokkal felszórt terület volt, melyet növényszigetek szakítottak meg mindenféle virággal, bokorral.

Valószínűnek tartjuk, hogy a herendi tálon látható rózsaszín virágcsoportok rózsákat ábrázolnak. Véleményünk szerint azonban az itt látható rózsák nem a Mária Terézia Dorottya által létrehozott rózsakert részei, hanem a városi park számára újonnan ültetett virágok. 

A herendi tálat művészkezek készítették finom ecsetmozdulatokkal a fehér aranyra, a porcelánra. A tisztelet kifejezésének szánták, akik adták. A szeretet jelének vették, akik kapták. Nekünk pedig egy műtárgy, mely élményt nyújt nézőjének. És jelent egy láncszemet Sárvár története utáni nyomozásban is.

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Tárgyközeli ajánló

Néprajzi gyűjteményünk tárgyai az intézmény legendás igazgatója, Nógrádi Géza fáradhatatlanmunkásságának eredményeként kerültek be a múzeumba. Igazi kincsekről van szó, melyek az egykori életmód örök emlékei.

Szőlészeti emlék…

Minden tárgy magában rejt egy történetet. A múzeumok kiállításai, raktárai történetek ezreit őrzik. A muzeológusok türelmesen bontják ki a szálakat, majd mesélik tovább egy élet fordulópontjait. Most egy menükártya akadt a kezünkbe.

Egy élet fordulatot vesz…

Helytörténeti gyűjteményünk kevés, a városhoz köthető XVIII. századi műtárgya közül az egyik legszebb darab a Sárvári Fazekas Céh 1799-ben készített korsója. A zöldmázas edényt a céh ünnepi alkalmain vették elő.

Céhes alkalom…

1907 nyarán Budapesten a Józsefvárosban, a Mária Terézia tér (ma Horváth Mihály tér) 1-es számú házba Ady Endre és Brüll Adél lépett be, hogy felkeressék Székely Aladár műtermét. A fényképésztől azt kérték, hogy a róluk készült üvegnegatívot, miután arról két pozitívot készített, törje össze.

Költői képek...

Múzeumunkban több régi térképen is tanulmányozhatjuk, mit tudtak évszázadokkal ezelőtt Magyarországról. Sok izgalmas megállapítást tehetünk. Most egy 1587-ben készített metszetet mutatunk be izgalmas tanulságokkal.

Dombok, vidékek, folyók…

1541 telén, január 26-án egy különös csomag hagyta el a sárvári vár kapuját. Még nem a mai díszes kijáratot a hídon át a vizesárok felett, hanem egy minden ék nélküli kijáratot. A csomag, amit a futár magával vitt, annál értékesebb volt.

Egy hosszú út…
Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4020 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza