Keresés a weboldalon

Felhangok és mellékzöngék. Múzeumi zenebona

Takács Zoltán Bálint

2012.03.22

Nem térhetünk ki olyan kérdések felvetése és megválaszolása elől, melyek saját múzeumaink sorsát is érintik. Elsősorban a sárvári múzeum példáján keresztül járok körül nemcsak a múzeumi szakmát, hanem feltehetően az érdeklődő közönséget, és természetesen a döntéshozókat is érdeklő problémákat, ahogy mondani szokás, kihívásokat.

Az elmúlt napokban a hírek iránt szerelmes olvasó- és nézőközönség talán egyöntetűen döbbent meg azon, hogy a településén működő múzeum, kiállítóhely, tájház nem saját városának, falujának, még pontosabban fogalmazva saját helyi önkormányzatának fenntartásában működik. Saját, sárvári tapasztalatom is az, hogy a sárváriak többsége szinte biztos abban, hogy a Nádasdy Ferenc Múzeum a városi önkormányzat fennhatósága, már tágabban fogalmazva szakmai, gazdasági irányítása alatt áll. Azaz helyi szinten döntenek évről évre a múzeum fő tevékenységi köreiről, a kiállítások és programok finanszírozásáról, a pályázatok önrészéről. Természetesen nem ennyire tiszta a helyzet, valószínűleg többen tudják, hogy a város többször tett kísérletet a múzeum kiemeléséről a megyei múzeumi hálózatból, de végül a szándék nem ért célt. Mégis nap mint nap tapasztalom, hogy a sárváriak nagy része valóban úgy tudja, hogy a Nádasdy Múzeum nemcsak a helyét foglalja a várban, hanem városi intézményként végzi feladatát.
Külön empirikus vizsgálat nélkül állapíthatjuk meg azonban, hogy a legújabban felreppent hírek, tiltakozások tudatosították csak a helyi polgárok többségében múzeumaik kívülállóságát, azaz róluk nem az általuk megválasztott helyi politika dönt, hanem egykor egy megyei, ma egy állami apparátus. A helyi választópolgár tehát épp egy olyan intézmény sorsát nem tudja semmilyen szinten befolyásolni, amelyik intézmény saját települése múltjának őrzője, értő feldolgozója, felkészült bemutatója. Hiába szól képviselőjének, polgármesterének egy konkrét, a városában működő múzeumának sorsát illető kérdésben, a megszólított tanácstalanul, talán még elpirult arccal is kénytelen széttárni a kezét, és elhárítani a megkeresést.
 

A fellángoló vitában annak ellenére, hogy érintve van minden megyei múzeum, alig szólaltak meg. A valóban városi fenntartású múzeumok pedig egyáltalán nem. Sőt az is jelzésértékű, hogy a megyei múzeumi szervezetben működő egységek sem érzik a megszólalás felelősségét és idejét. Lényegében a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke, illetve az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága Ellenőrző albizottságának hétfői ülésén felszólalók érveltek a kormány azon terve ellen, mely szerint a települési önkormányzatok lehetőséget kapnak a területükön működő múzeum átvételére és működtetésére.
A következő napokban, hetekben egy korábban elindított blogsorozatomat folytatom, és több szempontból közelítek fontos múzeumi kérdésekhez. Amellett érvelek, hogy egy sokszínű múzeumi hálózat a legjobb biztosíték a jövő biztonságos működésére. Egy többszintű magyar múzeumi rendszer létrehozása jelenti a zálogát annak, hogy a múzeumok ellássák a rájuk bízott műtárgyak őrzését, feldolgozását és bemutatását, és természetesen nem megfeledkezve a gyűjtésről sem. Érdemesnek tartom elgondolkodni azon, hogy törvényi szinten kapjanak lehetőséget múzeumok, kiállítóhelyek, tájházak fenntartására azok a települések, melyek erre képesek, és biztosítani tudják a hosszútávú működést.

 
A hosszabb-rövidebb írások természetesen nem alkalmasak arra, hogy árnyalt képet adjunk minden felmerülő kérdésről. Csak technikai megközelítésben is utalhatunk arra, hogy nemcsak a múzeumi szakma tudja, de a látogató – akit inkább vendégnek hívnék – is személyesen tapasztalja, milyen változatos az az intézményrendszer, melyet ugyan egységesen múzeumnak hívunk, de lényeges különbségek vannak múzeum és múzeum között (megyei múzeum – területi múzeum), múzeum és kiállítóhely, vagy egy tájház, emlékház között. Már azt is jellemzőnek, talán szomorúnak is tartom, hogy magyar nyelven Korek József A muzeológia alapjai című munkájának 1988-as megjelenése óta nem jelent meg olyan monográfia, amely átfogóan szólt volna a magyar örökség legfontosabb őrzőintézményéről.
Most ne elméleti írásokat várjon a tisztelt olvasó, hanem egy gyakorlati megközelítést, kérdésfelvetést. A konkrét példa legtöbb esetben a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum. Egy olyan területi múzeumról van szó, mely megyei múzeumi kezelésben áll Vas megye második legnagyobb városában. Műtárgyállománya, kiállítóterének nagysága, látogatottsága jelentős. Csak utóbbit tekintve a sárvári múzeum az első hatvan múzeum között van az ország több mint hatszáz múzeuma, kiállítóhelye, tájháza és hasonló intézménye között. Fontos mutató. Egy múzeum nemcsak kiállításainak, gyűjteményeinek az összessége, hanem jóval több. Ezért is érdemes velük foglalkozni, róla felelősséggel gondolkodni. (tzb)


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4407 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

Nádasdy-vár

Programok a várban

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Kövessen minket!



A legfrissebb blogok

2020.07.09

Két és fél hét. És mi lesz tíz év múlva?

Újra nyitottunk, a valóság pedig ránk szakadt. És mi ezt nagyon szeretjük....

2020.05.22

Huszár volt az apukám! Lehetőségek a múzeumban

A 90-es években volt egy sorozat a tévében, ami igen erős hatással volt rá...

2020.05.08

Hegyekben áll. Feljegyzések szőnyegperspektívából

Számolós blog következik. Részben távmunkában, de remélve, hogy hamarosan...

2020.04.24

Ötödik, hatodik hete. Jegyzetek a fotelból

Már kívülről fújjuk az otthoni munka, a távmunka, a home office, előnyeit...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H