Én édes nádorispán uram
Április 15-én 1554-ben Nádasdy Tamás feleségének írt levelében számolt be szerelmes házastársának, Kanizsai Orsolyának, hogy azon a napon, délután öt és hat óra tájban Magyarország nádorának és a kunok bírájának választották. A középnemesi családból származó Nádasdy ezzel életének, politikai pályafutásának csúcsára jutott.
Nádasdy Tamás először azért ragadott tollat, hogy feleségével tudassa az örömteli eseményt. Pozsonyban írt leveléből a frissen megválasztott nádor e szavakkal számol be a fontos napról.
„Adom tudtodra, hogy ez mai napon, délután öt és hat óra korba, a király akaratjából, nem az én érdememből, hanem csak az ű jóvoltából és nagy irgalmas voltából Magyarországnak nádorispánjává és a kúnoknak bírájává tőnek, ki legyen ű szent, fölségének neve dicséretire, király űfelségének hívségére, az szegény országnak előmentére, nekem veled egyetembe üdvösségemre és tisztességemre, amen.”
A levél arról ad hírt, hogy Nádasdy Tamást a király akaratából választották e fontos tisztségre. 1554-ben is érvényben volt az 1439-ben meghozott törvény, mely szerint a nádort a országgyűlés választja meg, természetesen személyének a király szemében is elfogadhatónak kellett lennie. Ennek oka pedig kiterjedt jogköre, mely alapján a nádor a legfőbb magyar udvari tisztséget töltötte be. A középkorban több törvény is foglalkozott feladatával, legpontosabb körülírását az 1485-ben meghozott törvényekben, az úgynevezett nádori cikkelyekben határozták meg feladat- és jogrendszerét. A király megválasztásánál őt illeti meg az első szavazat, a király kiskorúsága idején ő az ifjú gyámja, nemcsak országgyűlést hívhat össze, hanem az ország lakosai engedelmeskedni kötelesek neki. A nádor az ország főkapitánya, a kunok, illetve Dalmácia bírája, a király távollétében fogadja a követeket. Közvetít az országban kitört viszályok esetében. Nem elhanyagolható jogkört biztosított neki az az előírás, mely szerint a király távollétében annak helytartója, a kegyelmezést és az adományozást kivéve a királyi jogkör gyakorlója. 1526-ban kimondták, hogy a tisztséget viselője haláláig betölti. A nádornak a király megkoronázásakor is kiemelkedő szerepe volt, ugyanis ő vitte a király előtt a koronát.
Nádasdy Tamás megválasztásával elért pályafutásának csúcsára, és elmondhatjuk, hogy a középnemesi sorból indult ifjú a Magyar Királyság nem egyik, hanem a legmeghatározóbb személye lett. Nádasdy személyének megbecsültségét jelzi, hogy a rendek nem az uralkodó jelöltjét, ecsedi Báthory Andrást szavazták meg. Báthory István (Báthory András nagybátyja) 1530-ban bekövetkezett halála után az országnak majd negyed századig nem volt nádora. Helyette az uralkodó, I. Ferdinánd helytartót nevezett ki, azaz az országgyűlés törvényben biztosított jogkörét súlyosan megsértette. Nádasdy Tamás megválasztása jelentett visszatérést a régi gyakorlathoz, de jegyezzük meg, hogy halála (1562) után újfent nem került sor nádor megválasztására. A helyzetet majd csak 1608-ben rendezik új törvények meghozatalával, illetve végül nádor megválasztásával.
Április 16-án Kanizsai Orsolyának a kanizsai tiszttartó Csányi Ákos számolt be a család életében is fontos eseményről a lékai várban. Az asszony büszke volt urára, öröme határtalan volt. Orvosa, a híres Szegedi Kőrös Gáspár emiatt kissé aggódott is, hiszen úrnője miután a választás híre megérkezett az éjszakát álmatlanul töltötte, sőt reggel még orra vére is megeredt. Kőrös Gáspár szerint Nádasdynak ott kéne hagynia Pozsonyt, és szomorú hitvestársát megnyugtatnia. A nádor azonban nem tért haza, de felesége végül visszanyerte vidám állapotát. Április 23-án Lékáról kelt levelében már nemcsak gratulál nádorispán urának, hanem már évődik is vele. Úgy fogadja majd hazatérő kedvesét, mint kevély nádorispánné, és vidáman figyelmezteti Nádasdyt, hogy azért a nádorispánné asszony parancsol ám a nádorispán úrnak. És ha ez már így van, ne is felejtse Tamás úr, hogy igencsak kopottas az asszonyi ruhatár, szinte már nincs olyan szoknya, melyet felvehetne. Vidám, erőt adó levél ez, melyet biztosan derűs szívvel olvasott a hatalmas feladatot vállára vevő, és a későbbiekben a komoly feladatot el is végző nádor. Szerelmes levelek egy háborgó világban. (tzb)
