Keresés a weboldalon

Csillárjárat, azaz a múzeum is pénzbe kerül

Csillárjárat

2011.11.27

Lehetőségeink szerint mindent megteszünk, hogy a legtöbb embert győzzük meg arról, érdemes hozzánk betérni, eltölteni nálunk egy kis időt. Egy konkrét példa – most akár szó szerint is értve – rávilágít arra, milyen nap mint nap felmerülő és megoldásra váró problémák kerülhetnek elő.

Az elmúlt napokban adtunk hírt aról, hogy a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum sikeres pályázati tevékenységével a következő évben a műtárgyvédelem elvárásainak megfelelően újra öltözteti az állandó kiállításán megtekinthető értékes térképlapokat. A pályázaton nyert összeg természetesen nem fedezi az összes költséget, az ilyen típusú pályázatok, melyeken kisebb összegeket lehet egy határozott cél megvalósítására nyerni, elsősorban a dologi jellegű kiadásokat, sőt mondjuk azt, annak egy részét fedezik. Amikor a múzeum munkatársai elkészülnek a munkával, örömmel értesítik a sajtót, a múzeumszerető polgárokat, és várják, hogy a lehető legnagyobb számban nézzék meg és dicsérjék az elért eredményeket.

És mindez meg is történik. A szürke hétköznapokon pedig számoljuk, éppen hány égő mondta fel a szolgálatot, hol kell cserélni, hol lehet esetleg elodázni a cserét. A következő kérdés, vajon ki vállalkozik arra, hogy kicseréli a különböző foglalatú, eltérő magasságban lévő kiégett égőket. A legfontosabb pedig, hogy ki fizeti a költségeket. Természetesen vendégeinket nem érdekli, hogy miért van borús időben sötét, vagy fogalmazzunk úgy, nem elég világos. Amikor néhány évvel ezelőtt gázválság söpört végig Európán, még viccelhettünk azzal, hogy gázégőkkel világítunk, és ilyen válságos időkben érthető, miért nem látható olyan jól az olimpiai bronzérem, a XVII. századi freskó, a bajor kincs ezüst tejszínkiöntője, az üvegkiállítás muránói és velencei emlékei, Mikes Kelemen török leveleinek első kiadása. Sajnos, a gázválságot megoldották, és a karácsonyi ünnep közeledtével a múzeum munkatársai a háromméteres létra segítségével új fénybe öltöztették a kiállítótereket.

Mibe is kerül egy teljes égőcsere az ezerháromszáz négyzetméteren? Néhány évvel ezelőtt döntött úgy a múzeum vezetése, hogy energiatakarékos izzókat szerel fel. A csavart izzó azonban nem mutat jó egy XVIII. század közepén készült szalonsoron, vagy a huszárkiállítás termeiben, és a díszterem minden egyes négyzetcentiméterét sem világíthatjuk meg modern kinézettel tervezett világítótestekkel. A megoldást az úgynevezett dekorlámpák jelentik, melyek egy opálbúrával ölelik körül az energiatakarékos csavarszálat. Ezzel azonban a fényerő jelentősen csökken, ami borús időben – amikor talán leginkább szükség van a fényre – nem jelent igazi megoldást. Ráadásul ezek a modern égők ahhoz, hogy valóban takarékosan üzemeljenek, három órán keresztül használhatók csak, ezután érdemes lekapcsolni őket. A sárvári múzeum keddtől vasárnapig reggel kilenc órától délután ötig tart nyitva, ami majdnem háromszor annyi idő, mint az optimális üzemeltetési mennyiség. Mi a megoldás? A folyamatos csere? Egy égő legalább 1.500,- forint, de tudjuk, hogy már a kétezer forint feletti összeg sem elkerülhető. Egyszóval ha ma úgy döntünk, lecseréljük az összes szükséges égőt, akkor ez a minimális bekerülési költséggel számolva is 237 ezer forintot jelent, amihez hozzájön az egyéb égők évente kétszeri cseréjének költsége, körülbelül 60 ezer forint. És ez még csak az égők ára, a múzeum munkatársai pedig mennek a létrára. Róluk majd máskor, más szempontból inkább! Térjünk vissza a minimális költségekre. Az átlagjegyárral számolva 730 vendég látogatása szükséges a fedezet előteremtésére.
Mindezek felesleges, a nagy elméletekhez képest elenyésző problémáknak tűnnek, de ne felejtsük el, hogy ránk bíztak egy nemzeti, regionális és városi örökséget, nemcsak az őrzését, nemcsak a tudományos feldolgozását, hanem az értelmes, érthető bemutatását. Mindennek meg kell teremteni a technikai feltételeit, és költségét, és ezek ezeken a nem is olyan kis apróságokon is múlnak. Hiszen épp ettől is függ a rólunk alkotott vélemény, mert ha a lámpák fele nem ég, vajon nem joggal vetik-e szemünkre, hogy nem végezzük teljes odaadással munkánkat. Nem szabad azonban vendégeinknek sem elfelejteni, hogy amikor a múzeum meglátogatása mellett döntenek, akkor nekik is áldozni kell ezért. Nem azon gondolkodni, hogyan lehet térítésmentesen végigjárni a termek hosszú sorát. Melyeket világítunk, takarítunk, őrzünk, és sok-sok csodával töltünk meg. Ha sokan jönnek, sokan viszik jóhírünket. Ha sokan viszik jóhírünket, egyre könnyebb az alapokra előteremteni a költségeket, és egyre jobb és jobb kiállítások jönnek létre Sárváron. Itt. Nálunk. Ehhez azonban be kell látni, hogy a múzeum is pénzbe kerül. Nemcsak a csillárok! (tzb)


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4371 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

Nádasdy-vár

Programok a várban

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Kövessen minket!



A legfrissebb blogok

2020.07.09

Két és fél hét. És mi lesz tíz év múlva?

Újra nyitottunk, a valóság pedig ránk szakadt. És mi ezt nagyon szeretjük....

2020.05.22

Huszár volt az apukám! Lehetőségek a múzeumban

A 90-es években volt egy sorozat a tévében, ami igen erős hatással volt rá...

2020.05.08

Hegyekben áll. Feljegyzések szőnyegperspektívából

Számolós blog következik. Részben távmunkában, de remélve, hogy hamarosan...

2020.04.24

Ötödik, hatodik hete. Jegyzetek a fotelból

Már kívülről fújjuk az otthoni munka, a távmunka, a home office, előnyeit...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H