A 21. században a múzeumok számára elsődleges feladat, hogy helyt álljanak a virtuális tér kihívásai között, főleg ha a közönség megszólításáról van szó. Az ünnepnapok mindig különleges alkalmat jelentenek, hogy egy múzeum megmutassa magát az ünnepi rendezvényeken és az interneten egyaránt.
A közönségkutatások arra irányulnak, hogy egy intézmény megismerje azt a képet, amelyet a közönség róla alakít ki. A Tripadvisor utazási portált ezért vizsgáltuk meg, mivel fontosnak tartjuk minél jobban megismerni a publikumot, és azt, vajon mit gondolnak rólunk.
Sosem lehet tudni biztosan, mi rejtőzik egy múzeum homályos zugaiban. Nemrégiben szemem elé került néhány régi plakát, melyek még az első kiállítások megnyitóit hirdetik. A leletek nemcsak történeti, de tipográfiai szempontból is érdekesek lehetnek. Milyen ma a múzeum arculata korábbi önmagához képest?
Az ELTE Szombathelyen működő campusa, a Savaria Egyetemi Központ hallgatójaként a gyakorlati félévemet a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum munkatársaként töltöm. Amikor a kapunyitási pániktól kissé görcsösen először léptem be az intézménybe, rögtön az események közepében találtam magamat.
Az év vége az ünnepekről, a szilveszter a fogadalmakról, az új év első hetei pedig az adminisztrációról szólnak. A múzeumok életében sincs ez másképp, munkajelentés, munkaterv és a költségvetés. Munkahelyen, otthon, kutyasétáltatás közben mindig követnek minket a számok. Száraz, de fontos témáról van szó.
Egy száraz életrajzi adat. Nógrádi Géza, a Nádasdy Ferenc Múzeum első főállású igazgatója 1932. december 28-án született Sárváron. És egy fájdalmas tény, 1973. augusztus 25-én meghalt. Negyvenegy év, nem szép kor, másképp is mondhatjuk, kettétört életpálya.
Egyik nap a posta egy újabb aukciós katalógust hozott, tele szebbnél szebb műtárgyak képeivel, pontos leírásokkal és természetesen a kezdő árral. Már átlapozása arra csábít, hogy pattanjunk autóba és irány az aukció. Árverési élmények, a megszerzés öröme, feldolgozás, közzététel, kiállítás. Valóban ilyen egyszerű lenne?
Tárgyak, dokumentumok folyamatosan kerülnek be a múzeumokba, ahol egyből megkezdődik feldolgozásuk. Számot, megnevezést kapnak, megmérik őket, mindent megtesznek, hogy állapotuk ne romoljon tovább. Egy részük raktárba kerül, másik részük kiállításba. A sárvári huszár emlékek is ezt az utat járták be a bekerüléstől a kiállításig.
Sárváron a Nádasdy huszárezred emlékanyagára építve mutatjuk be a huszárság történetét, felszerelését, hétköznapjait. A gyűjtemény 1983-ban jött létre, amikor az ezred tisztikara a múzeumnak adományozta tiszti étkezdéjének a felszerelését. A bejegyzésben arról írunk, mi a múzeum szerepe a huszáremlékek ápolásában.
A sárvári múzeum nyári, júliusi és augusztusi nyitvatartása más, mint a szeptembertől júniusig tartó időszaké. Két hónapon át ugyanis nem zárunk be délután öt órakor, hanem este kilencig várjuk vendégeinket. Több szempontot is figyelembe vettünk, amikor elhatároztuk, hogy megemeljük nyitvatartási óráink számát.
A magyar turizmusról sokan úgy gondolkodnak, hogy augusztus 20-án nemcsak Szent István ünnepén érezzük jól magunkat egy esti tűzijáték bűvöletében, hanem egyben a szállodák, vendéglők elkezdik számolni, mennyi is volt a bevétel a nyáron. A múzeumok egy része is hasonlóképp tesz, számol, összevet és természetesen tervez.
Vannak hangos helyek, melyek közé azonban a múzeumot nem szoktuk sorolni. Néha mégis előfordul, hogy egy kiállítótérbe lépve gyerekek hangos kacagása ölel körül minket. Ezt még el is fogadjuk, azonban egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy mi is inkább beszélgetni kezdünk. Vajon a múzeum mennyiben segíthet a helyzeten?
Tanulás nélkül nem megy. Természetes, hogy megtanuljuk, mennyi nyolcszor hét, a zebrán először balra nézünk, és így tovább, melynek rövidítését is mindannyian megtanultuk. A múzeumot is tanulni kell, de ezt nem tartjuk természetesnek. A kirándulások egyik célpontja egy-egy kiállítás megtekintése, de ennél jóval többről van szó.
Mindig szívesen olvasunk egy szervezet belső életéről, együtt örülünk vele, ha valami sikert ért. Ma már elképzelhetetlen, hogy a múzeumoknak ne legyen honlapjuk, ne legyen egy olyan fórum, ahol vendégeikhez szólnak. Az oldalak folyamatos frissítése is elengedhetetlen feladattá vált, melyet szinte minden nap el kell végezni.
A híradások általában a nagy eseményekről számolnak be. A múzeumok esetében sincs ez másképp. Egy kiállítás megnyitó, egy előadás, egy elismerés adja a lehetőséget arra, hogy megjelenjünk a széles közönség előtt. Pedig az év háromszázhatvanöt napból áll, amikor ugyanúgy helyt kell állni, mint a nagy események idején.
A múzeum kínálatának gerince a tárlatvezetés. Ilyenkor a múzeum munkatársának lehetősége nyílik megmutatni, mit is szeret a kiállításban, mit tart igazán fontosnak. Személyessé teheti a múzeumot, közelebb hozhatja a nehéz kérdéseket is. A tárlatvezetés akkor jó, ha a vendég úgy érzi, mindez csak neki szól.