×

Nádasdy Ferenc
Múzeum
Sárvár

FőoldalLátogatásMúzeumsuliTudástárMúzeum
A sárvári Nemzetközi Folklórnapok korai története

A sárvári Nemzetközi Folklórnapok korai története

Programok sokféleképpen születnek. Akármilyen furcsa a mai túltervezett világunkban, de a legtöbb jó fesztivál szinte véletlenül jön létre. Egy apró csírából fejlődik ki a felnőttkort megérő valódi ünnep. A sárvári folklórnapok története ilyen.

1981 júliusának utolsó hétvégéjén az ország három városában, Szegeden, Diósgyőrön és Sárváron rendeztek folklórnapokat. A korabeli újsághírek szerint mindhárom helyszínen „látványos műsorok, gazdag program várta a helybeli lakosságot, valamint az ország különböző tájairól érkezett vendégeket”. Szegeden a tiszai partfal lépcsősoránál, Diósgyőrön a vár falmaradványai előtt felépített színpadon léptek fel az együttesek. Sárváron a rendezvény helyszíneként a Nádasdy-vár szolgált, ahol nemcsak műsor várta a közönséget, hanem népművészeti kirakodóvásár is. A helyi vendéglők pedig különféle specialitásokat kínáltak.

A rendezvényt hagyományteremtő céllal szervezte meg a Kossuth Lajos Művelődési Központ és a Savaria Tourist. A folklórnapon elsősorban a zene és a tánc együtt játszotta a főszerepet. A vár dísztermében adott koncertet az ekkor már közel egy évtizedes múltra visszatekintő sárvári Regös Együttes. Műsorukon 16-17. századi udvari zene szerepelt, melyre korabeli jelmezekben mutatták be a táncokat. Műsort adott még a sitkei citerazenekar, a gércei pávakör, a celldömölki néptánccsoport, illetve a bérbaltavári gyermek népzenei csoport.

A múzeumban folyamatos tárlatvezetések várták a közönséget, közben pedig már az előző évben már sikert aratott utcaszínházi előadások színesítették a kulturális kínálatot. A könyvtárban pedig Pászthory Karola csipkekiállítását nyitották meg csipkekészítő bemutatóval. Az egész napos programot este színházi előadás zárta.

Hozzátartozik a nap történetéhez, hogy az eső – mint azóta is többször – már ekkor közbeszólt. A szervezők nem estek kétségbe, kisebb módosításokkal az eredeti programot valósították meg. A következő évben szintén az eső nehezítette a napot.

1982-ben új elemként jelent meg, hogy a nap kulturális programjának kezdéseként a városi fúvószenekar adott koncertet Pernecker János vezényletével. Délután pedig az Ungaresca Táncegyüttes lépett fel. A Regös Együttes műsora szintén sikert hozott. A találkozóra már nem júliusban, hanem augusztusban került sor.

A sárvári Nemzetközi Folklórnapok korai története

1983. a változás lehetőségét hozta el. A Folklórnapok keretében ünnepelte a Regös Együttes 10 éves jubileumát. Ünnepi koncertjükre a vár dísztermében került sor. Színpadra léptek az együttes tagjai, Kálóczy György, dr. Szabó Endre, Horváth Imre, Nagy György, illetve a betegséggel küzdő Pongrácz Géza helyett Scheiber Aurél. A Sárvári Tanács elnökhelyettese, Erős János nemcsak gratulált a zenekarnak, hanem Borsos Géza művészeti vezetőnek átadta a Sárvárért emlékplakettet.

A jubileumi koncert vendégeként Alexander Veigl, a Népművészet Nemzetközi Szervezetének a főtitkára barátként köszöntötte az együttest. Kedves szavakkal fordult a zenekarhoz.

„Szeretettel gratulálok, s kérlek benneteket, maradjatok ilyenek, amilyenek vagytok.”

Ugyanakkor felvetette, hogy érdemes lenne az elkövetkező években a folklórnapokat nemzetközi népzenei találkozóvá bővíteni. A szervezésben felajánlotta a segítségét.

„Jó lenne, ha jövőre nagyszabású nemzetközi népzenei találkozónak adhatna otthont Sárvár, amelynek megszervezésében mi is nagyon szívesen segítenénk. S ha jövőre jól sikerülne a fesztivál, akkor minden évben lehetne itt találkoznunk.”

Nemcsak magyar, hanem külföldi együttesek is színpadra léptek. A svájci jódlisok és egy nyugat-német zenekar előadása jelezte, hogy már ekkor kezdett nemzetközi szintre lépni a fesztivál. A körmendi Béri Balog Ádám Táncegyüttes többek közt somogyi és zempléni táncokat adott elő a Regös Együttes kíséretében. Fantasztikus sikert jelentett a magyar táncházmozgalom egyik meghatározó alakjának, Karsai Zsigmondnak és feleségének, Rózsa Máriának a néptáncbemutatója.

A következő évben egy kisebb nemzetközi áttörésre már sorkerült. Bajor és finn együttesek léptek fel. Nemcsak a várban, hanem a városban, illetve Sárváron kívül Sitkén. Az 1984-es év komoly gazdasági nehézségeket hozott Magyarországon, ami a kultúra területén is meglátszott. A személyes és csoport kapcsolatok azonban egyre inkább bővültek más országokkal. A Regös Együttes Belgiumban lépett fel, Tubize városban, ahová több sárvári család is érkezett egykor az 1930-as években. Az osztrák kapcsolat mellett kezdett kibontakozni a belga barátság is.

Komoly elismerést jelentett, hogy Sárvárra jöttek tanulni a magyar hagyományokról a nyugat-európai magyar kulturális egyesületek vezetői. A zenészeket Kálóczi György fogadta, a táncosokat Kondora István.

A sárvári Nemzetközi Folklórnapok korai története

Az 1980-as években korábbi hagyományokra is építve kezdett felfutni a sárvári néptáncoktatás, ami a későbbi évtizedekben fontos utánpótlás bázist jelentett. Ma alig van olyan sárvári család, melynek egyik, ha nem több tagja valamilyen szálon ne kötődne a sárvári néptánc oktatáshoz. Az éves ünnepkörök mellett a folklórnapok vendéglátóivá váltak a táncosok, akik az egyre bővülő nemzetközi kapcsolatoknak köszönhetően gyakran eljutottak külföldre, egy-egy nagyobb fesztiválra.

1984-ben jól látszott, hogy beérett több év munkájának a gyümölcse. A művelődési központ öt gyermek tánccsoportot működtetett ekkor, kettőt az úttörőszövetséggel közösen. Négy gyerekcsoport lett aranyérmes az úttörők kulturális szemléjén. A néptánc bázisát körülbelül háromszáz fiatal jelentette, akik május végén tudásukat kétórás műsor keretében mutatták be a várudvaron.

Az 1985-ben megrendezett folklórnapokat fordulópontnak is nevezhetjük. A máig meghatározó elemek ekkor jelentek meg teljességükben először. Nemzetközi együttesek érkeztek a városba. A bajor, osztrák és belga együttesek mellett Olaszországból, Törökországból és Finnországból érkeztek zenészek a fesztiválra. Jól érzékelhető, hogy ekkor a népzene határozta meg az esemény arculatát. A Regös mellett a sitkei citerazenekar újra fellépett.

Már előző évben is felléptek a váron kívül az együttesek, de 1985-ben már nemcsak Sitkén, hanem Bükfürdőn és Ikerváron is. Velem is ekkor lépett be a helyszínek sorába, ahol a vasárnap délután léptek fel a művészeti csoportok. Sárváron pedig az ebben az évben átadott Thermál Hotel (Danubius) állandó külső helyszínként jelent meg a programban. 

A fesztivál négynapossá bővült, elsősorban a külső helyszíneken szervezett fellépések miatt. A népzenei találkozó gáláját ekkor már augusztus 20. ünnepéhez igazították annyiban, hogy a közel eső vasárnap rendezték meg azt a Nádasdy-vár udvarán. Itt népművészeti kirakodóvásár várta még a közönséget. Lakatos József kiállításának megnyitójára is ekkor, a folklórnapok keretében került sor.

A sárvári Nemzetközi Folklórnapok korai története

1986-ban a folklórnapokra érkezett együttesek Káldon, Sitkén, Bükön, Ölbőn, Ostffyasszonyfán léptek fel. A néptánc ekkor már nemcsak az augusztusi napokban határozta meg Sárvár kulturális életét, hanem egész évben folyt a munka, folyt a néptáncoktatás és tanulás. Májusban a Művelődési Központ és az Entzbruder Dezső Általános Iskola (a későbbi Sylvester János Általános Iskola, ma épületében a Szent László Katolikus Általános Iskola működik) néptánccsoportjainak a bemutatóját harmadik alkalommal rendezték meg. Természetesen a Regös Együttes kísérte a táncosokat. A háromszáz táncos jó benyomást tett a nézőkre. A nemzetközi vonalat itt is megfigyelhetjük, ugyanis a vár nagyszínpadán ekkor lépett fel a chilei menekültekből alakult Los Gallos zenekar.

1986-ban a gálára már augusztus 20-án került sor, ami hétköznapra, szerdára esett. Egész napos program, kirakodóvásár köszöntötte a közönséget. Nemcsak folklórműsorra, hanem a 15-17. századi zenei világot idézték fel, melynek táncához korhű jelmezeket öltöttek fel a meghívott táncosok. A sárvári fúvósok szereplése is ekkor már természetes volt. A külföldieket ekkor bajor, finn, osztrák zenészek, illetve bajor táncosok képviselték.

Az 1980-as évek végén Vas megyében több településen is rendeztek folklór eseményeket. Szentgotthárdon nemzetiségi találkozóra várták négy ország, Magyarország, Ausztria, Olaszország és az egykori Jugoszlávia szlovén nemzetiségű fiataljait.  Az 1985-ben először megrendezett velemi folklórnapok is rendszeres nyárvégi eseménnyé váltak. Hamarosan gyakorlattá vált, hogy a Sárvárra érkező együttesek fellépnek ezeken a településeken is, illetve bemutatkoznak az államalapítás ünnepére szervezett környékbeli, sőt akár Zala megyei rendezvényeken.

1987-ben először szerepelt a Nemzetközi Folklórnapok megnevezés a programajánlókban. A sárvári várba ekkor mutatkozott be először egy bolíviai zenekar, a Tinkunaku, melynek tagjai Ausztriában éltek. Szintén először köszöntettek vendégként a fesztiválon görög zenekart és tánccsoportot. A bajor együttes azonban már visszajáró vendégként lépett fel. A határon túlról, az akkori Csehszlovákiából érkezett a Szőttes Felvidéki Néptáncegyüttes.

A modernkori várossá avatás 20. évfordulóján, 1988-ban a folklórnapok az ünnep részét képezték. Először léptek fel nálunk kínai és angliai tánccsoportok. Ausztriából egyből három együttes érkezett, újra zenélt a Tinkunaku együttes. Új ismerősként köszöntöttük a Jókai Néptánccsoportot Csehszlovákiából. Természetesen felléptek a sárvári együttesek is, a néptánckör, a Regös és a fúvósok.

A sárvári Nemzetközi Folklórnapok korai története

1989-ben már lehetőség nyílt érdekvédelmi szervezetek alakítására, melyek egy-egy addig elhanyagolt terület fejlődését, jövőjét lehetett biztosítani. Megalakult a Nyugat-Dunántúli Néptánc Szövetség, illetve sárvári kezdeményezésre a Néptáncosok Országos Szövetsége. Utóbbi a Nemzetközi Népművészeti Szövetség munkájában is részt vett. A kapcsolatot itt a sárvári folklórnapok régi vendége és támogatója, Alexander Veigl a nemzetközi szervezet főtitkára jelentette.

A kilencedik alkalommal megrendezett folklórnapokon több mint kétszázan léptek a színpadra. Új vendégországok egész sora mutatkozott be: India, Franciaország, Brazília, de régi jó barátok is érkeztek, mint például a bolíviak és a bajorok. A megnyitó része lett a nemzetközi táncház, melynek során nemcsak egymástól tanultak mozdulatokat a résztvevők, hanem egy szívből jövő örömtánc is kialakult.

A rendszerváltás évében, 1990-ben rendezték meg a jubileumi, tizedik találkozót. Tizennégy együttest vártak Sárvárra, Finnországtól Bolíviáig több ének- és tánc-együttes hozta el népe kul­túrájának színejavát. Itt voltak a spanyolok, a franciák, a törökök, a grúzok, a belgák és az osztrákok. Új vendégként a lengyelek. Hatalmas sikert arattak az erdélyi Kalotaszegről érkezett mérai táncosok. Hagyománnyá vált, hogy a vendég együttesek vasárnap délelőtt misén vagy istentiszteleten vesznek részt, ahol egy-egy énekkel vagy tánccal köszöntötték a megjelent híveket.

Csete Jenő Tanár Úr a kezdetektől segítette a szervezés munkáját. A jubileumi találkozón a Nemzetközi Népművészeti Szövetség Magyarországi Tagozatának elnökeként köszöntötte a megjelenteket. Megfogalmazása szerint a világ 130 országában működő szövetség legfőbb törekvése: „hidat építeni a nemzetek között”. Alexander Veiglnek, a Nemzetközi Népművészeti Szövetség főtitkárának köszöntő szavai is új korszakot jeleztek.

„Ma, amikor falak hullanak le, szögesdrótok szakadnak szét, időszerűtlen a különböző kultúrák közé falakat építeni, vagy a meglévőt meghagyni. Célunk minden kultúra elismerése, tisztelete, nagyrabecsülése. Az együttélésnek ez a formája lehet valójában alapja a holnap békés világának.”
A sárvári Nemzetközi Folklórnapok korai története

A rendszerváltás nem hozott alapvető változást a folklórnapok műsorfelépítésében. Továbbra is számtalan országból érkeztek vendégek és több napon át léptek fel Sárváron, a város különböző színterein megyei és megyén kívüli helyszíneken. A változást kisebb mértékben a fesztivál megrendezésének gazdasági hátterében figyelhetünk meg. A városi és intézményi finanszírozás mellett forrásként jelentek meg a pályázati lehetőségek. Felmerült egy időben a jegybevétel is, de ezt pár év próba után elvetették. A szponzoráció szintén új támogatási forrásként jelent meg. Mindent összevetve ma a külső források nagyjából a rendezvény költségeinek ötödét-negyedét fedezik, a többit Sárvár Város Önkormányzata. Olyan kulturális eseményről van szó, mely mind múltját, mind nagyságát tekintve a folklórfesztiválok népes családjában kiemelkedő helyet foglal el. Másrészről a széles nagyvilágba viszi a város jóhírét.

Az 1990-es évektől a kialakult jó kapcsolatoknak köszönhetően a sárvári néptáncosok számos külföldi meghívást kaptak és fogadtak el. Az elsők közé tartozott 1991-ben egy spanyolországi út. A Sárvári Néptánckör annak a baszk városnak, Galdakaonak a meghívását fogadta el, melynek néptánccsoportja az előző évben lépett fel Sárváron. A Kondora István vezette negyven fős csapat hatalmas sikert aratott a távoli vidéken. Az egyhetes fellépésről július utolsó napjaiban érkeztek haza, hogy készüljenek az újabb folklórnapokra. Ebben az évben többek közt Új-Zélandról, Törökországból, Indiából érkeztek vendégek. 

Az elmúlt évtizedek során Sárvár egy olyan rendezvénnyel dicsekedhet, mely hírét viszi Magyarországon és nagyvilágban egyaránt. Nemcsak egy néhány napos fesztiválról van szó, hanem egy közösségépítő és közösséget összetartó eseményről, mely sok sárvári évét, életét meghatározta és meghatározza. A táncosoknak, akik egész évben készülnek a gála napi bemutatóra. A tolmácsoknak, csoportkísérőknek, akik számára új találkozásokat, életre szóló barátságokat jelent ez a néhány nap.

Legyünk rá büszkék!

A Nemzetközi Folklórnapok történetét többször több alkalommal megírták. Az első összefoglalás 1993-ban a Sárvári Honismereti Híradóban jelent meg Kondora Istvánnak, a városi Művelődési Ház igazgatójának, a fesztivál főszervezőjének a tollából. A Sárvári Hírlap több számában is olvashatunk rövid összefoglaló írásokat, de több mint egy évtizedig várni kellett még egy monografikus feldolgozásra. Szakdolgozatból nőtt ki KIskéri László 2005-ben megjelent, a fesztivál negyedszázados történetét bemutató munkája Negyedszázad, félvilág címmel. Öt évvel később a szervezők, résztvevők, támogatók személyes visszaemlékezései jelentek meg. A harmincadik évfordulóra készült, 30 éves a Sárvári Semzetközi folklórnapok című kötet számtalan fényképfelvétellel elevenítette fel a folklórnapok történetét. A kötet külön erénye, hogy tartalmazza három évtized fellépő zenekarainak, csoportjainak a nevét. Természetesen az írások nemcsak magyarul, hanem angolul is olvashatók, illetve külföldi résztvevők személyes emlékei az anyanyelvnek megfelelően franciául vagy németül is.

A folklórnapok korai történetét bemutató jelen írás nemcsak ezekre a forrásokra épül, hanem a hetilapok, különféle magazinok korabeli tudósításaira is. 

 

Irodalom

Kiskéri László: Negyedszázad, félvilág. Sárvár, 2005.

Kondora István: Így ünnepeltünk! A Nemzetközi Folklórnapok története 1987-ig. In: Honismereti Híradó, Sárvár XI (1993):2. 21-30.

Markó Péter (Szerk.): 30 éves a Sárvári Semzetközi folklórnapok. Sárvár, 2010.


Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4662 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Vissza