A jámbor sós uborka és a házasság
2015.11.09
A politika nemcsak ma, hanem a régi időkben is gyakran elválasztotta a családokat. A török elleni küzdelmes időszakban a nemes férfiak idejük egy részét Bécsben töltötték. Házastársukkal pedig sűrűn leveleztek. A sorok sokszor fényt vetnek civódásokra, szerelemre és sok minden másra. Például a töpörödött uborkára.
Különböző korok meghatározó alakjainak összehasonlítása mindig veszélyekkel jár. Az eltelt pár évtized, netán évszázad megváltozott körülményei nem feltétlenül támogatják a párhuzamba állítást. Nádasdy Tamás és Esterházy Miklós egymás mellé állítása mégis indokolható. Egyrészt mindketten nádorként fejezték be életüket, Nádasdy Tamás 1562-ban, Esterházy Miklós 1645-ben. Egyikük sem kezdte könnyedén a pályáját, hiába volt meg tudásuk, kapcsolatteremtő képességük, vagyonuk nem engedte volna eljutni őket a legmagasabb magyar tisztségbe. A házasság azonban segített nekik. A harmincas éveiben járó Nádasdy 1531 nyarán találkozott először az alig tízéves Kanizsai Orsolyával, egy év múlva pedig már jegyesek voltak. 1534 végén vagy 1535 elején Hódmezővásárhelyen meg tartották lakodalmukat is. A hatalmas Kanizsai vagyon elemei, köztük Kanizsa, Sárvár, Kapuvár, Léka várakhoz tartozó hatalmas uradalmak pedig már Nádasdy Tamás előrehaladását anyagi szempontból biztosították.
Egy férj két házassága
Esterházy Miklós hasonlóképp tehetséges volt, de vagyona szintén nem volt elég. Apja, Ferenc révén ugyan jó politikai kapcsolatrendszerrel bírt, de örökségét a sok testvér miatt jelentéktelennek mondhatjuk. Első házassága Dersffy Orsolyával már segített ezen a problémán, ugyanis miután 1612 novemberében a menyegzőre sor került, hamarosan beiktatták Munkács várának és a hozzá tartozó uradalmak birtokába. A házassági érdek mellett azonban a szerelmet sem vitathatjuk el. Dersffy Orsolyának nem ez volt az első házassága, ugyanis Mágochy Ferenc kassai főkapitánnyal élt házasságban, de a főkapitány 1611-ben meghalt. A történelmi rossznyelvek szerint Orsolya és Miklós már korábban is szeretők voltak, a házasság csak e szerelemre tette rá a pecsétet. Örömük hét évig tartott, amikor 1619-ben Dersffy Orsolya meghalt. Az évek gyermekáldást nem hoztak. Öt év múlva Miklós végül hozzáment Nyáry Krisztinához, Thurzó Imre özvegyéhez. A birtokügyek bonyolultak és szövevényesek voltak, de szintén jól jöttek Esterházynak.
A nádorispánné szoknyája meg vagyon kopva
A házasság ekkoriban tehát nem volt érdeknélküli. Azt sem állíthatjuk azonban, hogy hiányzott volna a szerelem. A férjek boldogan írtak feleségüknek, beszámoltak politikai karrierjük fordulópontjairól, gondjaikról. Nádasdy Tamást, amikor 1554. április 15-én nádorrá választották, már aznap este minderről beszámol feleségének. Leveléből még azt is megtudjuk, hogy megválasztására délután öt és hat óra körül került sor Pozsonyban. A feleség válaszként küldött kedves sorai évődve gratulálnak a sikerhez. A Lékáról (Lockenhaus, ma Ausztriában) írt levélben olvashatjuk: „Azhol [amikor] kegyelmed azt írja, hogy más módon fogadjam kegyelmedet, az úgy vagyon, mert úgy fogadom, mint én édes nádorispán uramat. De jól meglássa [meggondolja] nádorispán uram is, mint jő haza, mert nyilva csak kevély nádorispánné asszonyra talál.” És még hozzáteszi, hogy rendes ruhája sincsen, ami méltó lenne helyzetéhez. Miközben ezt írta, talán egy huncut mosoly is megjelent szája szegletében.
Az uborkaügy
Esterházy is hasonló boldogsággal számolt be 1625 októberében, hogy az országgyűlés nádorrá választotta. Elődjéhez hasonlóan ő is isteni kegyelemnek tartotta tisztségét, melynek jó ellátása fontosabb számára, mint az öröm, melyet megválasztása jelent. Az új nádor saját szavaival: „Istennek, Uramnak, és az én Hazámnak lakosinak is úgy tetszvén engem ma nevem és nemzetem öregbülésével Országunk palatínusává tevének, kit úgy vagyon, ha csak magában gondolunk meg édes fiam, elég terhes dolog és gond, s talám [talán] nem örülnünk, de sőt törődnünk köllenék inkább rajta.”
Az évődés, a kedves hang a komoly dolgok mellett Esterházynál sem maradhatott el. Egy korábbi, 1624. augusztus 29-én Bécsből írt levelében az ürügy az uborka. A mai is népszerű zöldséget akkoriban is salátaként fogyasztották, de meg is főzték. Eltették télire is, természetesen kaporral jó sós ecetben. A nyers zöldségeket először Itáliában ízesítették olajjal, ecettel és fűszerekkel anélkül, hogy megfőzték volna a hozzávalókat. A híres nyomdász, Misztótfalusi Kis Miklós az 1690-es években kétszer jelentette meg a gazdasszonyok nagy könnyebbségére a sokféle receptet tartalmazó munkát Szakáts mesterségnek könyvetskéje cím alatt. Ebből megtanulhatjuk, hogyan főzzünk uborkát, korabeli szóhasználatban ugorkát.
Ugorka saláta
Hámozd meg a nyers ugorkát, kereken metélt fel, rakd tálba, főzd meg jól. Azután szűrd le a sós vizét, törj fokhagymát ecettel, borssal, csak hidegen ereszd fel és öntsd a felmetélt ugorkára. Jó étek, egy kevés faolajt kell belé tenni és vidd az asztalra.
Az uborkát ugyan a recept szerint megfőzték és megsózták, utána azonban hideg fűszeres és ecetes lével öntötték fel. Érdemes megjegyeznünk, hogy a ma kedvelt és nélkülözhetetlen paradicsom Amerikából érkezett. A 16. században azonban nem készítettek belőle ételt, ugyanis mérgezőnek tartották.
A faolaj nem más, mint az olívaolaj. A nyolc évtizeddel korábbi időből fennmaradt elszámolások bizonyítják, hogy Nádasdy Tamás is kedvelte a faolajat, melyet elsősorban Bécsben, Pozsonyban vagy a közeli konkurenciának számító piacon, Somorjában szereztek be konyhájára. Lehetett kapni azonban Nagyszombatban is. Uborkát a kis piacokon is lehetett kapni, hasonlóan a sós uborkához.
Esterházy Miklós ezt a kedvelt zöldséget választotta, hogy levelében egy kicsit cikizze feleségét, akinek először nem egészen öt hónappal korábban írt. Házasságuk pedig alig volt egy hónapos. Miklós három nappal korábban érkezett Bécsbe, ahol a levélben említett Wesselényi urammal töltötte idejét. Utóbbi mögött a későbbi nádor, Wesselényi Ferenc édesapját, Istvánt sejthetjük. Nyáry Krisztina valakinek a tanácsára küldhette férje után az uborkát. „De tudom ez ugyan tanácsból ment ki, hogy illyen sovány és savanyó eledellel tartsatok bennünköt.” Az uborkákkal a lényegi probléma nem más volt, mint hogy töpörödöttek voltak. Ecettel savanyíthatták a zöldséget, melyből ha sokat ennének, mondja a levél, bizony savanyúvá válnának a bécsi urak is.
A jókedvű viccelődés végig kíséri a levelet. Ha Krisztina otthon is ilyen étellel várja haza férjét, az bizony nem sietne haza. Ne aggódjon azonban, haza megy, ha másért nem, legalább azért, hogy megköszönje a sós uborkát.
„Elmegyünk mindazáltal, s ha valami nagy akadékja nem leszen sógor uramnak, elviszem ő kegyelmét is oda, ha nem egyébért is, csak a jó jámbor sós uborkának megköszönésére is.”
Úgy látszik a szerelem örök, teljenek el akár évszázadok is. Ha változik is az évek során, a másik kedves becézése ugyanúgy hozzátartozik, mint ugratása. Olyan mint az ecetes vagy sós uborka? Nem! Annál sokkal, de sokkal jobb!
A levél több más társaságában elolvasható:
Dr. Merényi Lajos: Eszterházy Miklós újabb levelei Nyári Krisztinához. Első Közlemény. In: Történelmi Tár Új Folyam II. (1901): 354-386.
