Keresés a weboldalon

A barangolás művészete

A barangolás művészete. Blog a sárvári múzeumról

2018.09.21

Hátratett kézzel sétálni egy ösvényen és közben hallgatni a madárcsicsergést jó dolog. A piacon keresgélni, alkudni, egyik pulttól a másikhoz lépni jó dolog. A múzeumban barangolni jó dolog. Mégis mintha mást várnának tőlünk.

Tudta, hogy a magyar munka szó szláv eredetű? Igen, de érdekesebb eredeti jelentése. Nem aktív cselekvést, dolgos kézzel végzett tevékenységet jelentett, épp ellenkezőleg annyit tett, mint ’kín, gyötrelem’. A magyar jelentésről az etimológiai szótár azt írja, hogy a jelentésváltozást „társadalomtörténeti okok magyarázzák”. Egyszóval dolgozni inkább kemény, fáradságos dolog volt. Mások is így gondolták, a németek és a franciák például. A német Arbeit a középfelnémet arebeitből magyarázható, jelentése ’fáradság, vesződség’. A francia travail pedig karokból álló kínzóeszközt jelölő tripalium kifejezésből származik.

Ez a kis etimológiai megjegyzés már egyfajta barangolásként értelmezhető. Míg mindezt azonban a tudomány eszközeivel a szakértők kiderítették, sok munkaóra eltelt. Egy ilyen bekezdés mögött számos tudós áll, akik összegyűjtötték az adatokat, lexikonba, szótárakba rendszerezték azokat. Mások megvizsgálták a rengeteg lexikai egységet, szabályszerűségeket állapítottak meg, majd léptek tovább. Tanulmányok, monográfiák sora tisztázta a kérdést.

Természetesen mindez némi túlzás, de nagyjából mégis így történt. Ahhoz, hogy bármit állítsunk, megfigyeléseken, szabályszerűségek felismerésén, furcsaságok megértésén keresztül vezet az út. Nehéz feladat, de valójában szép, mert hozzátesz valamit a világunkhoz. Ez a valami néha nagyon nagy dolog, néha meg csupán egy kis újabb adat.

Egyszóval barangoljunk egy kicsit. Mi ezen a héten, ragaszkodva egy általunk létrehozott hagyományhoz, a szabadságunkat töltjük a Balaton északi partján. Nyáron a sárvári várban szervezzük munkatársainkkal a nyári programokat, most pedig egy hetet pihenünk. Aktívan. Nem kínnal, gyötrelemmel, hanem lazán, felszabadultan, szabadságon szabadsággal. Kirándulunk többek közt, elmegyünk ide-oda, megnézünk ezt-azt és eszünkbe jut miegymás, de a múzeum mindenképp. Mintha nem tudnánk élni nélküle. Valóban nem. De nem is akarunk.

Induljunk egy kis barangolásra és bukkanjunk rá néhány tanulságra. 

Vasárnap – Vásárnap

A barangolás művészete. Blog a múzeumról.

Tapolcától alig tíz kilométerre, kacskaringós utakon található Káptalantóti. A táj gyönyörű. A falu nyüzsög. A parkolás könnyen megy, kialakított és fizetős helyek várják a vendégeket. Van azonban lehetőség díjmentes parkolásra is. Mindezt csupán a hét egy napján vasárnap tapasztalhatjuk, amikor kinyit a piac.

Káptalantóti határában néhány hektárnyi területen a természet ölelésében pultok, bódék, mindenféle árusítóhelyek várják a jószemű vásárlókat. Itt mindenki megtalálja azt, amit nem is keres. Ha nem vásárolunk semmit sem, ami szinte lehetetlen, a bolyongás már önmagában élmény. Nincs kijelölt útirány, magunk döntünk, merre indulunk tovább. A múzeumban ez egy kicsit másképp van, de erről később.

Hol régiségeket, hol a legfinomabb sajtokat találjuk. Kóstolhatunk bort, vehetünk hentesárút, ihatunk finom kávét. Bakelitlemezek, friss fűszerek, szappanok, zománcos tálak, mangalica kolbász, üveggyűrű, megsárgult fényképek, rétes, málnaszörp, rég nem talált regény, kopott bútordarab.

Vettünk zöldpaprikát, paradicsomot és egyéb zöldségeket. Egy üveg olaszrizling bort. A sajtot most máshol szereztük be, a dió pedig a nyaraló kertjében kézközelben van. Minden alkalommal egy vagy két könyvet is veszünk, az árus már megismer minket, nem is kell alkudnunk, kedvező árat hallunk tőle. Egyszer azt mondta egy nagyobb alku után: Rendben, csak forgalom legyen!

Mostani beszerzésünk Szikszai György Pozsonyban és Pesten 1830-ban megjelent imádságai, illetve Weis István A mai magyar társadalom című könyve. Témagyanús, hogy a két munka megjelenési ideje közt épp száz év telt el. Szikszai imádságra szólít fel, mely minden élethelyzetben segít. Az egyik a remény, a másik a látlelet. Mindkettőre szükség van.

A neten nem sokat találunk a káptalantóti vásárról, mégis minden vasárnap ki lehet tenni a megtelt táblát. Biztosan rátalálnék valahol a piac kezdő lépéseire, mikor és hol indult. Egy dátum, a 2007 biztos fogódzónak tűnik, de a lényeg máshol van.  A piacot azért ismerjük, mert ismerőseinktől, barátainktól hallottunk róla. Ők mondták, menjünk el, mert tetszeni fog. Tudták, szeretjük az ilyesmit.

És nem csalódtunk. Ez szintén nagyon fontos.

A barangolás művészete. Blog a múzeumról sárvári példákkal

Felesleges is tovább ragozni. A szájpropagandánál nincs jobb, szokták mondani. Én nem tartozom közéjük, üzleti tervet nem építenék rá. Ha kibővítjük azonban a mai közösségi média és egyéb megosztási lehetőségekkel, hasznos segítség lehet. Egy fénykép a facebookon, az instagramon, a google fotóknál sokat segít.

Vegyük rá vendégeinket, fotózzanak és természetesen osszák meg. Bízzunk magunkban és az intézményünkben. A szépet veszik észre általában, nem a hibát. Van benne pszichológia is, azt szeretnénk másokkal tudatni a legtöbb esetben, hogy jól érezzük magunkat. Kétségeinket, bánatainkat inkább családunk legszűkebb körével beszéljük meg. És ez így van jól.

Hogyan vegyük rá látogatóinkat? Kérjük meg őket. Kezdjük egy állítással, lehet egy kicsit személyes, majd tegyünk bele egy csavart.

Állítás. Első változat.

A Nádasdy Ferenc Múzeumban a fotózás díjmentes.

Szörnyű! Hivatalos, tényt közöl és ennyi. Semmi személyes.

Állítás. Második változat.

Kedves Vendégünk! Úgy gondoltuk, hogy a fotózásért nem kérünk pénzt, cserébe viszont szeretnénk kérni, ossza meg felvételeit.

Ez se nagyon meggyőző, bonyolult, ráadásul elég átlátszó.

Látszik, hogy egy apró ötlet is átgondolást igényel. Sőt érdemes megfontolni, mit miért, hiszen számolni ne felejtsünk el, vajon a jegybevételcsökkenést mivel ellensúlyozzuk. A közösségi médiamegjelenéssel? Vagy a személyes ajánlások számának növekedésével? Meglátjuk, munkatársaimmal átbeszélem és majd beszámolok róla, mire is jutottunk.

Ha Ön múzeumban dolgozik, kedves Olvasó, javaslom, vesse fel a témát munkatársai körében és legyenek az elsők, akik ezt megcsinálják.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4394 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Programok a múzeumban

2020. szeptember 27. vasárnap 14:00-20:00 óra
Klasszikus elegancia…
2020. szeptember 27. vasárnap 14:00 óra
Meseduó…
2020. szeptember 27. vasárnap 16:00 óra
Klasszikusok, kortársak…
2020. szeptember 27. vasárnap 18:00 óra
Minden hang egy új gondolat…

Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

Nádasdy-vár

Programok a várban

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Kövessen minket!



A legfrissebb blogok

2020.07.09

Két és fél hét. És mi lesz tíz év múlva?

Újra nyitottunk, a valóság pedig ránk szakadt. És mi ezt nagyon szeretjük....

2020.05.22

Huszár volt az apukám! Lehetőségek a múzeumban

A 90-es években volt egy sorozat a tévében, ami igen erős hatással volt rá...

2020.05.08

Hegyekben áll. Feljegyzések szőnyegperspektívából

Számolós blog következik. Részben távmunkában, de remélve, hogy hamarosan...

2020.04.24

Ötödik, hatodik hete. Jegyzetek a fotelból

Már kívülről fújjuk az otthoni munka, a távmunka, a home office, előnyeit...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H